Szombat esti ágyból jövő gondolatok
Tegnap este lefeküdtem aludni, de gondoltam még tévézem egy picit. Elkezdtem zongorázni a tévékapcsolón és végül megakadtam a TV2-n. Ugyanis ott az egyik kedvencem ment, a Serenity.
A FireFly sorozat befejező, lezáró filmje. Annak a sorozatnak amit méltatlanul levett a műsorról a gyártó stúdió. Szóval ha már elkaptam meg is nézem. Persze a kereskedelmi csatornák az összes filmet ami jó vagy korán (délelőtt) amikor nincs otthon az ember vagy későn (éjjel) adja le amikor meg már alszik a néző.
Meg a Serenity simán megállja a helyét abban az esetben is, ha az ember nem látta a sorozatot. Miután vége lett a kedvencnek ismét zongoráztam. Az Extreme csatornán falmászásba futottam bele. Teljesen meglepő módon a női falmászás sokkalta érdekesebb mint a férfi.
Majd miután a női versenyt megszemléltem kikapcsoltam a tévét és inkább aludtam.
Élhető környezet
Mivel jó ember vagyok, nem haragszom azokra akiket megbántottam!
Inaktív péntek este
Péntek van és én a gipszem, meg a bokám miatt ismét itthon pihengetek. Átjött Ati, hogy dumáljunk egyet. Ittunk két sört, kijártunk cigizni az erkélyre. Ha már cigizni “kell” akkor az erkélyre járok. Ugyanis ott jó a kilátás. Na pont ettől a kilátástól fosztott meg a köd. Így eléggé magas páratartalom mellett dideregve szívtam el a cigit.
Szóval ittunk két sört. Szülők elhúztak ismerősökkel találkozni és ünnepelni. Tesóm beugrott fél órára a barátnőjével. Tesóm evett, én a nőjével társalogtam. Anita jó fej csaj. Viszont még pont abban a stádiumban tart az ismeretségünk amikor még bírnak az emberek. Kezdeti őrültségek, aztán rájönnek, hogy állandóan olyan őrült vagyok mint amilyen. Aztán ez van akinek bejön hosszútávon és van akinek nem.
Anita erősen érdeklődik az El Caminos terveim iránt. Valamint a jövőre tervezett túrázások is érdeklik. Ez nem baj, legalább lesz társaság és nem csak Atival ketten szenvedünk a biciklinken.
Szóval tesóm evett. Majd ittunk egy vodkát. Gondoltam ha már meg van bontva a Bostoni keringő, akkor fogyasszuk is néha. Aztán tesómék is elhúztak. Így itthon vagyok egyedül két sör és egy vodka után. Nem vagyok részeg, még ittasnak sem mondanám magam. Viszont Ati focizik, tesóm bulizik. Mindenki elvan valamerre. Csak én dekkolok itthon.
Inaktívan fetrengek a lakás különböző pontjain unalmamban. Hétfőn leveszik a gipszem. Ati meg már azzal jön, hogy akkor pénteken Vadászkűrt, aztán Vesztegzár. A bokámat meg úgysem fogom érezni ha eleget iszom. Viszont van 3000 Forintom dec. 10-ig. Abból túl nagy bulit nem lehet csapni ha még akarok némi pénzt is magamnál tudni. Meg friss bokával aligha leszek én még versenyképes.
Meg az sem biztos, hogy hétfőn gipsz nélkül hagyom el a kórházat. Majd kiderül, hogy mi lesz. Viszont a következő péntek piálását szerintem még nyugodtan ki fogom hagyni és itthon nyalogatom a sebeimet. Ugyanis inkább pihegjek rá egy picit, mint mehessek vissza a sürgősségire.
Csak ügyesen és okosan! Nem úgy mint ezek!
A jövő Darwin-díjasai! 
És így lett végre csend…
A Sláger és a Danubius elhallgatott. Volt sírás, rívás, ivászat. De ami a legérdekesebb volt, hogy mindegyik adónál volt olyan jól szituált műsorvezető (pl.: Bochkor) aki a végére lazára engedte a gyeplőt.
Simán élőben kurva anyázni, “bazmegolni” meg ilyenek nem túl okos dolog. Annyi tartása nem volt, hogy felfogja azt a tényt, hogy még adásban van. Ha pedig adásban van akkor oda kell figyelni arra, hogy mit mond. Attól függetlenül, hogy az utolsó adás vagy sem.
Ismerek olyan embert aki közel harminc év után volt kénytelen eljönni a munkahelyéről, mert egyik napról a másikra elbocsátották. Mégsem anyázott. De a mai magyar média primadonnái nyafognak miközben kemény pénzeket vágtak zsebre és tömték vastagra a tárcájukat. Kétlem, hogy az ott dolgozó média”guruknak” megélhetési problémáik lesznek.
Az új adók meg még kapkodnak, szokatlanok. Viszont jelenleg ők vannak adásban. Ennyi! A régiek meg majd visszatérnek ha tudnak. Ha nem, akkor meg az emberek elfelejtik őket úgy ahogy minden mást elszoktak. Mert az elmúlás egy ilyen dolog.
Tán nem is rossz ez a változás, mert az elkényelmesedett “őrülteket” némi mozgásra, harcra kényszeríti. Megújulni és akkor talán lesz értelmes műsor is a rádiókban. Meg lehetne több zene és választékosabb, mert a két kihalt rádioszaurusz bizony eléggé unalmas volt. Nem adták le egy nap kétszer ugyanazt a számot, de egy előadótól 1, maximum2 számuk volt. Sehol sem volt meg bennük az újításra való törekvés ilyen téren.
Reggel egy darabig hallgattam a Neo-t, majd mivel az ott sugárzott műsor két műsorvezetője nem hatott meg elkezdtem vadászni másik rádió után. Végül egy régi kedvencet találtam; Yo Rádió (FM97,1).
Viszont azt bánom, hogy a nagy acsarkodás közben senkinek sem hiányzik egy kabaré rádió. Pedig a kabaré mindig mosolyt csalt az emberek arcára. Asszem hallgatok is 1 kis kabarét! 
Noel Coward
Szeretem a hosszú sétákat. Különösen, ha azok teszik, akik idegesítenek. (Noel Coward)
Biztosítás
Tegnap ugyebár kifizettem a bank felé a biztosítási összegem elmaradt havidíját. Bementem ma a bankba. Ekkor jött az első probléma. Előbb el kellett magyaráznom az ott dolgozóknak, hogy nem biztosítást akarok kötni, hanem a meglévő biztosításomat és a sérült bokámat akarom összekombinálni.
Majd mikor végre megértették, hogy mi a helyzet leültem és vártam. Közben láttam azt a nőt akinél anno a számlámat nyitottam. Kifejezetten dekoratívan volt felöltözve. Ezt még a dekoltázsa közepén lengedező nyaklánc és medál kombó megdobta egy picit.
Aztán végül leültem egy nővel szembe és elkezdődött a beszélgetés. Kiderült, hogy az én biztosításom balesetre csak külföldön vonatkozik. Itthon csak akkor fizet ha feldobom a bakancsot és nem a szekrény tetejére, hanem szépen elpatkolok.
Mivel nekem nem méltóztatott elpatkolnom pénz nélkül maradtam. Gondoltam kötök egy biztosítást baleset esetére, emrt magamat ismerve előbb vagy utóbb, de biztosan összetöröm magam. Hát náluk csak olyat lehet ami akkor fizet, ha meghalok. A fenébe is! Ezek mindenáron az ember halálát akarják? Véremet vennék vagy mi?
Így az új biztosítás megkötése elmaradt. Viszont a külföldre érvényes balesetbiztosításom jól jön majd jövőre ha sikerül kijutni Semmeringbe. Kimegyünk az ottani bike parkba és elszabadulunk mint kocsmai verekedés előtt az indulatok. Csak ússzam meg ép bőrrel, de még abban is benne vagyok, hogy pár zúzódás és horzsolás okoz folytonossági hibát a bőrömön. De komolyabbat nem igazán szándékozom összekaparni. Aztán ha sikerül akkor legalább biztosításom lesz, meg nagy fájdalmam…
Változnak az idők és vele változik minden. Az emberek is. Én is. tegnap átmentem a szomszédhoz és megkértem, hogy a mélynyomót vegye már visszább, mert a telefonom munka közben nem azért mászott le az asztalról, mert hívás közben rezgett.
Aztán tegnap apám megdicsért. Ez nála olyan gyakori mint az atomtámadás a világban. Kifejezetten ritka. Meg is lepődtem, de azért jól esett.
Ma befejeztem egy alig négyszintes épület terveit. Szerintem jól sikerült, főleg mivel apám pont emiatt dicsért meg. Aztán ma egy másik, korábban rajzolt épület terveit módosítottam. majd írtam egy eszközlistát és egy huroklistát. Vagyis ma ügyes voltam.
Balázst megkértem, hogy a bankba tegyen be némi pénzt a számlámra. Meg megadtam neki azt a pénzt amibe a rendelt dvd-k fognak kerülni. A pénz a számlámon, a biztosítási díj kifizetve így holnap becsámborgok, hogy fizessenek mint a katonatiszt.
Kb. ennyi történt velem mostanában. Ja és megváltoztattam az msn címem is. Nagy változások…
Elmúlt napok
A napokban olyan rengeteg extra nem történt. Befejeztem a rajzokat. Megjöttek szüleim az egy hetes pihenésből. Szombaton Atival, Levivel, Petivel és Janival elmentünk a Kávészínházba. Itt a főpincér (szintén Jani) régi ismeretségünkre való tekintettel jót mosolygott a sántikálásomon.
Beszéltem egy keveset Renivel. Fura, mert ahogy öregszik úgy lesz egyre kedvesebb velem. Az elmúlt egy évben már semmit sem akar hozzám vágni és még a halálomat sem kívánta hangosan. Amikor normális akkor bírom őt. Olyankor rendes csaj.
Jani elmesélte az előző heti kis flörtjét egy csajjal amin jót röhögtünk. Peti előadta az unalomig ismert sztorit: “amikor négy hónapig egy nimfomániás csajjal jártam” kezdetűt.
Peti aki vett egy bringát annyiért amennyiből én összeszerelem a mostanit és elkezdem a single-sped vágyamat is. Bár lehet, hogy be is fejezem annyiból. Szóval neki van mit a Johnnie Walker-be aprítani.
Időközben befutott egy másik társaság. Ott volt Tamás meg a még mindig csinos barátnője. Ja meg Dönc is. Tamás rendes gyerek, de vannak érdekes húzásai. Most vett magának egy alig negyedmilliós fényképezőgépet. Miért? Mert fotózni jó hobbi. Igaz koncertekre meg esküvőkre akar vele járni, amiket ha ésszel csinál bejön annyi pénz, hogy keres is rajta a gép árán kívül.
tíz előtt leléptünk Kávészínházból, majd a ház előtt még hármasban jó egy órát dumáltunk a kocsiban ülve. Majd én felbotladoztam a lakásba. Picit hemperegtem a tévét nézve, majd zuhany és alvás.
John McClane
Majd írok az elmúlt napokról is, de most inkább a virtuális papíromra Bruce Willisről írt gondolataimat karcolom le. Azt már megszokhatta az ember, hogy a Die Hard 1-2-3 során John McClane trikóban, zokni nélkül, cigivel a szájában és egy Berettával a kezében megmenti a világot.
De ez a negyedik rész eléggé érdekes lett. Fura a magyar, mert ha valamiről nem tudja eldönteni, hogy jó vagy rossz érdekesnek mondja. Még akkor is ha inkább rossz mint jó.
Elvégre itt már nem káromkodik, nem cigizik, nincs meg a haja. Korábban mindig volt pár zilált hajszála. Nem dobja ki a diszkószőrt (mellszőr). Nincs felesége. Többet kibír mint egy fele annyi idős ember mint ő. Nem égeti meg a repülőgép hajtóműje.
Valamint az is kiderül ebből is mint bármelyik amcsi filmből, hogy minden amerikai tud helikoptert és kamiont vezetni. Ja és Bruce Willis… bocsánat… John McClane alatt a kamion akkor sem borul fel ha dől a vas és ő rossz irányba tekeri a kormányt.
Ráadásul ezek a fura észrevételek csak az utolsó 20 perc megtekintése közben merültek fel. Mi lenne ha ismét megnézném a teljes filmet és oda is figyelnék rá. Ráadásul jobb mint Rambo, mert az csak összevarrta a sebét, de Johnny fiú lelövi saját magát. Tökösebb mint a poénos Chuck Norris.
A negyedik filmet kihagyhatta volna. Olyan mintha az első három rész során felépített szobrát pisálta volna le. Ennél jobbat is tud ha akar. De a mai moziba látvány kell, cicik, vér vagy lövöldözés. Cicik nem voltak, de a többi megvolt. Csak sajnos nem ettől lesz jó egy film.
Egyszer ülnék meg a seggemen…
Nos mint mindig nem tudok elülni a seggemen ha valami érdekel és van egy kis pénzem. Rossz szokásom, hogy mindig képes vagyok a pénzemnek a seggére verni. Miért nem a kezemre verek inkább rá, hogy ne nyúlkáljak a tárcámnál?
Vettem egy kerékszettet és egy hátsó fogaskoszorút. Nem voltak drágák és megérik az árukat és már csak azt kell várni, hogy kihozzák és kifizessem. Viszont ezzel a maradék pénzem teljes egészében elköltöttem. Pontosabban apámtól még jön majd némi pénz, de ugyebár az még nincs a zsebemben.
Miért van az, hogy 26 éves fejjel még mindig nem jutottam el odáig, hogy ne költsem el minden pénzem hirtelen felindulásból… hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás. Tisztára mint a nők. Mondhatnám, hogy csak olyat veszek amire szükségem is van, de ez eléggé hímsoviniszta lenne. Meg magamat ismerve minden egyéb hülyeségre is költök.
Miért? Mert még mindig nem sikerült rendesen felnőnöm. De majd egyszer biztos sikerül és akkor fizetem a számláimat, nevelem gyerekemet és szeretem feleségemet meg ilyenek. Feltéve ha az utolsó kettőből bármelyik lesz, mert a számlákat tutira veszem. Azok mindig vannak.
Szóval Tastotaurus újabb darabokkal fog bővülni és tavaszra kivirágzik. Nem úgy mint a pénzügyeim, azok mindig romosak.
U.i.: Ma befejeztem egy tervet és holnap rajzolhatok tovább!
OTP kihúzva az egyenletből
Ma lemondtam az OTP-s bankszámlámat. Szépen megszüntettem és az enyészetnek adtam át. Ennek voltak előzményei. Ugyanis május óta nem nyúltam hozzá és azóta szépen mínuszba ette magát rajta az a fránya dög akit a bank számlavezetési díjnak nevez.
Péntekre elérte a -5900 Ft magasságát. Ez hétfőre lett -6800. Egy hétvége alatt kb. ezer Forinttal rövidített meg a bank a nem létező pénzemből is. Ja és tegnap felhívtak, hogy ugyan legyen olyan kedves, nedves (a nedvesnek lesz még értelme) és egyenlítsem ki a tartozásom az elkövetkezendő öt munkanapon belül. Vagyis következő hét hétfőig tegyek zsöcit a számlámra.
Mondom jó, de kicsit nehezen mozgok egy gipsz miatt és nincs kedvem átsétálni így a városon. A fazon mondta, hogy hétfő. Én meg mondtam, hogy jó.
Felhívtam Balázst és sikerült rábeszélnem, hogy vigyen el kocsival az OTP-ig ma délelőtt. Ma reggel szokásos sms a banktól és már -7300 Forint. Hmm… kiszámlázzák a telefonhívást is?
Balázs jött, engem elvitt a bankig. Talán ha 100 métert kellett a parkoló kocsi és a bank bejárata között megtennem, de szakadó esőben picit nedvesen értem be a bankba.
Befizettem a számlámra pénzt és ugyanazzal a lendülettel le is mondtam a további együttműködésről. Nem okolom őket, mert tény és való, hogy majd fél év alatt vehettem volna a fáradtságot arra, hogy némi tőkét pumpáljak a számlámra. Viszont a lustaságom és a feledékenységem mindig győzedelmeskedett.
Szóval lemondtam a számlámról és kifizettem összesen 6005 Forintot. Nem kérdeztem meg, hogy a maradékkal mi van és nem is érdekel. Ők ennyit kértek, én meg nem fogok szólni, hogy többet fizethessek.
Majd elsétáltam a kocsiig és mivel Balázzsal mindketten éhesek voltunk elmentünk a Mekibe. Próbáltam meghívni (hálám jeléül a furikázásért), de nem hagyta. A benzint sem engedte kifizetni. Annyiba volt hajlandó beleegyezni, hogy a következő alkalommal én fizetem a pizzát. Ezt úgyis letudjuk pár héten belül.
Szóval az OTP-t kihúztam az életem egyenletéből. Maradt egy másik bank ahova tömhetem a pénzem ha van. Viszont így is maradt elég ismeretlen az egyenletben.
Lusta dög… az vagyok!
Péntek este felhívott apám, hogy milyen melók várnak rám az eddigieken kívül. Ez a beszélgetés a maradék munkakedvem is elvette. Szombaton el is aludtam és nem keltem fel reggel. Aztán már úgy voltam vele hajnali 11 magasságában, hogy akkor a szombatot ellustálkodom.
Ennek szellemében felváltva tévéztem a lakás két különböző pontján. Délután átjött Ati aki a péntek esti ivászatának köszönhetően olyan volt mint akit megrágott egy kutya. Dumáltunk majd megjött tesóm, a tesóm barátnője, a tesóm barátnőjének barátnője és a tesóm barátnőjének a barátnőjének a barátja.
Ittunk velük fényt. Vodka szódásszifonban és beletolva egy patron. Ez rátolva egy pici málnaszörpre és lehet is inni amíg habzik. Üt mint a barom ha nem figyel az ember. Kettőt ittam és utána már szakadt rólam a víz mikor az alkohol elkezdett dolgozni.
Ati lelépett, tesómék ittak, én meg átmentem Balázshoz. Még a délután folyamán felhívott, hogy Bud Spencer születésnapja mostanában volt és tisztelegjünk munkássága előtt. Ez abból állt, hogy sört ettünk, virslit ittunk… ööö… nem jó a sorrend… izé… szóval sört ittunk, virslit ettünk és közben Bud Spencer és Terence Hill filmeket.
Megnéztük A kincs ami nincs; Nincs kettő négy nélkül és a Különben dühbe jövünk című örök kedvenceket, kortalan klasszikusokat. Ugyan egyre több hibát lehet felfedezni a filmeken, de még mindig elég szórakoztatóak. Igaz annyira tele ettem magam, hogy néha már féltem, hogy a virsli visszaköszön. Mindig megfogadom, hogy nem eszem többet túl magam, de aztán mindig elfelejtem.
Végül nagy nehezen hazasántikáltam és a két lakás közti kb. 100 méteres távot megtettem tíz perc alatt. Itthon lefeküdtem aludni és arra ébredtem, hogy tesómék hazajöttek. Enyhén, de nagyon csúnyán bebaszva. Én kimentem inni a konyhába és mikor jöttem vissza tesóm szobájába vetkőzött a barátnője nyitott ajtónál.
Én gyorsan és hangosan bocsánatot kértem és elfordítottam a fejem. Meg szemüveg sem volt rajtam így túl sokat nem láttam. Mikor ismét felnéztem Anita már eltűnt. Gondolom rádőlt az ágyra. Reggel mikor felhoztam a témát egy újabb bocsánatkéréssel karöltve (bár tudja bánat miért kértem bocsánatot) furán nézett rám. Majd megkérdezte, hogy ilyen tényleg történt.
A vendégeink Ibolya és Tamás jó fejek voltak, de a másnaposság jelei erősen megmutatkoztak rajtuk. Bár inkább tamás volt halálán.
Én ma ismét nem szaggattam meg az istrángot. Ismét fetrengtem és csak délután vettem erőt magamon. Megcsináltam a könyvelst így azt tesóm elviheti a könyvelőkhöz. Holnap reggel meg kelhetek fel, hogy a hétvégi lustaságom miatt kihagyott melót bepótoljam.
Hetton világáról
Adj nekem egy biztos pontot, és kifordítom a sarkaiból a világot.
My blog is worth $564.54.
How much is your blog worth?
Beszóltak :)