…
- Egy hétig nem iszunk! (röhög közben)
- Mondtad ezt vasárnap és ma már iszunk. Pedig még csak hétfő van. (szintén röhög)
- Tegnap másnapos voltam!
…
Csöngetnek, magam unatkozó lendületével elmászom az ajtóig. Kezem a kilincsre helyezem, majd szép lassan lenyomom és elkezdem magam felé húzni az ajtót. Végül sikerrel kinyitottam. Szemem előtt két 60 és a halál között található idős hölgy áll.
Köszönnék nekik, de belém fojtják a szót. Esélyem sincs mondani valamit. Elkezdenek beszélni a Bibliáról, az Armageddonról és Istenről. Ez egy elég ütős kombó tud lenni ha az embert felkészületlenül éri. De majd 25 év ateizmus azért megteszi a hatását.
Végighallgatom őket. Majd megkérdezik, hogy láttam e az Armageddon című filmet. Nem mertem megkérdezni, hogy arra gondolnak e amikor Bruce Willis egy szál zokniban, trikóban és szakafanderben cigi illetve Beretta nélkül (helyette volt atombombája) megmenti a Földet.
Beszéltek nekem katasztrófákról, árvízről, csodás meggyógyulásokról meg ilyenek. Közben vagy ötször kértem tőlük bocsánatot a következő formában:
A végére már nagyon zavaróak voltak, főleg mivel már 10 perce álltam a nyitott ajtóban. Végül meguntam a dolgokat és közöltem velük a tényállást. Nem akartam kemény lenni, mert mégsem jó úgy kezdeni a hetet, hogy sírógörcsöt kap az embertől két nő. Ezért csak közöltem velük, hogy nem hiszek Istenben.
Néztek nagyot, majd szó nélkül hátat fordítottak nekem és csöngettek be a következő lakásba. Én meg szépen nyugodtam becsuktam az ajtót.
Nekem semmi bajom mások vallásával amíg nem akarnak megtéríteni engem. Ha valaki hisz valamilyen felsőbb hatalomban tegye azt, nem szoktam emiatt csesztetni az embereket. De a hittérítőket nagyon utálom. Fanatikusok szoktak lenni és Churchill szavaival élve: Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.
Az élet rövid, szegd meg a szabályokat, szeress őszintén.
A szerelem olyan mint a póker, nagy a tét és valaki mindig veszít!
Európa bajnok a spanyol válogatott és a Blizzard bejelenti a Diablo III-at! 
Hát a tegnapi nap az érdekes volt. Balázzsal bementünk a Kávészínházba születésnapot ünnepelni. Az ünnepelt alig 1 órás késéssel megérkezett. Bemutatta nekünk az új barátnőjét és alig másfél óra után távoztak is. Mi Balázzsal sörrel kezdtük az alapozást és egészen fél éjfélig folytattuk ezt a tevékenységet.
Majd elkezdtünk Cuba Libret iszogatni. Jani volt olyan kedves és olyat kevert nekünk belőle, hogy a kólától csak tea színe lett így el lehet képzelni, hogy mindez egy háromdecis pohárban mennyi rumot is jelent.
Az első három adagot pillanatok alatt eltűntettük, majd még utaánaittunk pár darabot. Egy idő után koppant a homlokom az asztalon és megfáradva szuszogtam, mert normális tevékenységre abban a pillanatban nem voltam alkalmas.
Keményen a falhoz állítottuk az agysejteket és vadul megcibáltuk a ravaszt, hogy írtsuk őket. Gyalázatos módon lerészegedtünk, de legalább jól éreztük magunkat. Anitát sikerült megint kiakasztanom, de a Gabi is igen rendesen esett-kelt az alkoholtól. Zola itta a söreit, de ő szemét módon józan maradt.
Zárásképpen Jani elhozott haza és útközben csak egy alkalommal kellett megállni, hogy könnyítsek a gyomrom tartalmán. Végül sikerült haza keverednem. Itthon egy zuhany után a vödröt magam mellé állítva lefeküdtem aludni.
Reggel némi fejfájással ébredtem, de egy reggelivel és alig három liternyi folyadék elfogyasztása után teljesen rendbe is jöttem.
Ha már elérted a horizontot utad vége felé közeledsz.
Ilyen hőségben mindig jólesik az embernek jó hűvös ital néhány jégkockával. Mivel üdítő volt itthon és még jég is fellelhető valamelyik mélyhűtőben úgy döntöttem, hogy iszom is egy frissítőt.
Kezdésként egy megfelelően nagy ivóalkalmatosságot választottam. Majd jöhet bele a jég alapon elővettem a fagyasztott vizet. Ami viszont tegnap egy picit megolvadt és a mélyhűtőben a sok kis kockából lett egy nagy jégtömb. Mivel sehogy sem bírtam leválasztani róla kis darabokat erőszakot alkalmaztam, rávágtam a kezemmel.
A következőket értem el:
Így jöhetett a frissítő végül.
Hogy miért tettem?
Akármit is válaszolnék hazudnék! Az igazság az, hogy rossz ember vagyok, de ezen változtatok! Megváltozom! Ez volt az utolsó ilyen eset, mostantól tiszta leszek, kihúzom magam és az életet választom! Már alig várom, olyan leszek mint maguk! Lesz állásom, családom, rohadt nagy tévém, mosógépem, kocsim, cd lemezem, elektromos konzervnyitóm, jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, három részes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánom, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás és a végén ha már nincs semmi a halál…
…
- Majd egyszer ott fogok szórakozni az esküvődön!
- És mit hozol ajándékba?
- Koszorút!
…
Ha újjászületnék három galamb képében szeretném, mert láthatnám magam előtt amint magam mögött repülök!
Ha hűségesen robotolsz napi nyolc órát, végül elérheted, hogy főnökké tegyenek, és napi tizenkét órát robotolj.
Miért is van az, hogy egy csomó olyan ember él párkapcsolatban kik lelki alkatukból vagy csak simán a viselkedésükbők kifolyólag ha nem is teljesen, de azért mondhatni, hogy alkalmatlanok a kapcsolatban való éléshez?!
Ezt valamiért sok más dologgal együtt sosem tudtam megérteni. A legjobb az amikor egy olyan ember keveredik össze egy monogám emberrel aki nem képes semmilyen kompromisszumra és a hűség mint olyan is ismeretlen fogalomnak minősül. Mi a fene tartja össze őket? Mert hiába szereti valaki nagyon a párját ha az nem képes még a legnormálisabb, legalapvetőbb dolgokra sem.
Vagy csak reménykedik abban, hogy majd neki sikerül megváltoztatnia? Reméli, hogy mellette majd végre lenyugszik és képes lesz tenni mindkettőjük boldogságáért? Nem tudom.
Viszont meglepő, hogy egy csomó olyan ember rohangászik egyedül aki eléggé sok dologra lenne hajlandó ahhoz, hogy valakiről elmondhassa azt, hogy “ő a párom”. Vergődnek a magány tengerében és csak nézik a felelőtlenül egymásba gabalyodó embereket és remélik, hogy majd jobbra fordul a sorsuk és az akit titkon szeretnek végre hajlandó lesz értékelni őket. Végre észreveszi azt, hogy akit eddig leszart mégis megfelelő választás.
Vagy csak egyszerűen igaz nőkre és férfiakra az a mondás amit sok esetben hangoztatni szoktak ilyenkor az emberek: Az életben meg kell hozni pár rossz döntést ahhoz, hogy végül helyesen tudjunk dönteni!
Akár ez is lehetséges, de akár az is, hogy az ember minden boldogságkergetési mechanizmusa ellenére egyszerűen nincs arra “programozva”, hogy boldogan éljen…
Igazából azt sosem tudom megérteni, hogy miért kell összeveszni az emberekkel a suliban ahhoz, hogy valamit el lehessen érni. Miért kell addig csesztetni őket amíg végül dühből megcsinálják azt amit az elején még szépen kérnek tőlük? Ez valamiért a Dunaújvárosi Főiskola “csodája”. Kénytelen voltam veszekedni a Közgáz tanszéken dolgozókkal ahhoz, hogy beírják egy jegyemet a neptunba. Egy olyan jegyet aminek már minimum egy hete fenn kéne lennie.
És hiába rúgtam velük össze a port, hiába akadt ki mégsem sikerült teljes sikert elérnem. A vége az lett, hogy csapkodott a csaj, kiabált és a dolgoknak csak a felét csinálta meg. Viszont ez így is elég volt ahhoz, hogy az indexemet le tudjam adni.
De legalább sikerült valamit elérnem. Majd a koliban összeszedtem a megmaradt cuccaim és két leányzót felszedve elindultam Fehérvárra. Niki és Marietta meglepően kellemes utazótársnak bizonyult. Nem voltak hosszú percekig tartó csendes és kínos szünetek a beszélgetésben. Igaz, hogy a kocsiba alig fértek be a cuccok, de végül megoldottuk.
Az út zökkenőmentes volt és sikerült egy darabban hazahozni mindenkit. Itthon kiraktam a lányokat, majd Balázs 2-vel elmentem az Auchanba megvenni a szombati alkoholizáláshoz szükséges piát. Itthon gyorsan kipakoltam, majd ettem és leteszteltük a Bacardit. A minősége nem változott. Majd bebattyogtunk a Kávészínházba lefixálni a szombat estét. Van egy olyan érzésem, hogy holnap keményen oda fogok nyesni az agysejteknek.
Iszogattunk egy picit (3 sört) majd én fáradtságra hivatkozva leléptem. Most még egy picit tévézem, majd lefekszem aludni. Holnap még pakolhatok egy adagot, meg lemoshatom a kocsit, majd este kegyetlenül berúgok és esetleg ha lesz lendületem 1-2 filmről majd írok élménybeszámolót is.
Amúgy röhejes, hogy nem szeretek Újvárosban lenni. Utálom a sulit, a legtöbb ott található embert, de valamiért mégis hiányozni fog az egész és ide látom, hogy vasárnao majd ha magamhoz tértem az alkohol okozta illuminált állapotból legalább egyszer elkezdek majd azon gondolkozni, hogy mit is kéne levinnem magammal Újvárosba. Pedig szeptemberig a suli miatt nem is kell lemennem…
Nos… hát az este aludtam kb 3 órát. Bazi sokat forgolódtam és amikor elkezdődött a vihar inkább lementem és arrébb álltam a kocsival, hogy ne legyen baja. Ugyanis fa alatt állt és két éve volt egy komoly vihar amikor a lehulló faágak 1-2 dolgot letörtek a kocsiról. Mivel most nem akartam tükör, féklámpa és lámpabúra után rohangászni eltoltam a biciklit. Mikor kikászálódtam a kocsiból észrevettem, hogy valami tök jóindulatú ember rágót ragasztott az egyik zárba. Tényleg örültem neki, hogy a szakadó esőben pecázhattam ki a rágót és alig ajánlottam az emberkének, hogy a lófasz tegye belé a jóegészséget.
Végül reggel felébredtem, lezuhanyoztam, hogy felébredjek. Majd leültem tanulni. Végül bementem a suliba és sikerült négyesre leszóbeliznem. Pedig a vizsga előtt még úgy féltem mint az állat.Nem igazán éreztem azt, hogy tudnám az anyagot, de a tanár rendes volt és kihúzta belőlem a válaszokat.
Bementem még 1-2 intézetbe a suliban, de igazán előrelépést nem sikerült elérnem, majd talán délután sikerül valamit összehozni…
Lejöttem Újvárosba kocsival, hogy a holnapi kiköltözést meg tudjam oldani. Tanulás mellett összepakoltam és úgy néz ki, hogy nem kell kamion, elférnek a cuccok a kocsi csomagtartójában is. Lehet, hogy egy picit majd raktározástechnikát kell végrehajtanom, de el fognak férni a cuccok. Főleg mivel holnap két lányt viszek haza Fehérvárra így nekik és a cuccaiknak is helyet kell szorítani. Ilyenkor tudok csodálkozni azon, hogy némi akarattal, ügyességgel, tapasztalattal és erőszakkal mennyi dolgot lehet berakni egy Ford Ka fenekébe.
Tegnap este Balázs 2-vel és Konráddal elmentünk iszogatni és dumálni. A marxim nevezetű “műintézménybe” telepedtünk le. Ott volt Kriszti és Enikő is. Kriszti leült közénk és dumált velünk egy ideig, aztán tesójával együtt elindultak haza. Mi még maradtunk és dumáltunk.
Az utolsó buszra felraktam Konrádot meg a Balázst és én elindultam haza. Picit ittas állapotban elkezdtem telefonálgatni (rossz szokásom piásan). Most reggel néztem meg a híváslistát, mert az 1 dolog, hogy arra nem emlékszem, hogy miket mondtam, de még azt sem tudom, hogy kinek. Így utólag belegondolva talán nem is volt annyira fényes ötlet az a bizonyos telefonhívás, mire azt megint kidumálom majd valahogy.
Nah mindegy, itthon ledőltem az ágyamra és erőgyűjtés gyanánt egy picit elkezdtem tévézni. Ment egy film melynek nem tudom a címét és igazából a sztorit se nagyon fogtam fel. Viszont egy dolog megmaradt bennem a filmmel kapcsolatban:
Miért van az, hogy minden amcsi filmben amiben fakerítés van, a kerítésen van legalább egy olyan lyuk ami korábban csomó volt a fában és most remek kémlelőnyílásként működik?
Tudom, hogy hülyeség, de nekem ennyi maradt meg az egészből!
Adj nekem egy biztos pontot, és kifordítom a sarkaiból a világot.
My blog is worth $564.54.
How much is your blog worth?
Beszóltak :)