Robert Heinlein

A nők mindent megbocsátanak. Ellenkező esetben már rég kihalt volna az emberiség.

Nyugtató hatás

Mindenkinek megvan a maga perverziója, rigolyája, panasza és az a kis “sziget” ami megnyugtatja. Ami csak az övé és senki másé. Mondhatni, hogy oázis a Szahara közepén. Kiút dühnek és kétségbeesésnek nevezett alagútból.

Van aki csokit majszol, hogy jobb kedve legyen. Van aki autóba ül és meghajtja a vasat, de van olyan is aki iszik. Az én megoldásom rém egyszerű.

Keresek egy lehetőleg magas helyet és nézem a panorámát. Nézem a várost, a tájat, az embereket…mindent ami szemem elé tárul. Ez kikapcsol és megnyugtat.

Újvárosban a kedvenc helyem a Dunapart. Kiállok a lépcső tetejére és nézem a hömpölgyő folyót, a mögötte elterülő “pusztát” és ha este van akkor a csillagokat is.

Fehérváron elég csak kiállnom az erkélyre és az egész város ott terpeszkedik a szemeim előtt. Hallani ahogy él és néha lüktet. Nézni az elhaladó autókat, a siető embereket és az idővel dacoló épületeket. Nekem ez bejön.

Ahogy az is, hogy nézem a szakadó esőt. Néha kiállok az erkélyre, hogy érezzem az eső illatát és az általa felfrissített levegőt.

Nem tudom, hogy miért alakult így ez nálam, de nekem bejött. Lehet, hogy azért van ez, mert várok valakire/valamire vagy csak simán az armageddon eljövetelekor akarok egy jót röhögni. Tököm sem tudja, de nekem ez az oázisom a Szaharámban…

Robbie Williams (nem szeretem, de van pár jó száma)

Rock DJ

(cenzúra nélkül)

The Road to Mandalay

Nem érdekel, meg le is szarom…

Egy picit mérges vagyok…mondhatni, hogy nagyon. Azért olyan nagyon nem. Már előre tudtam, hogy a ma esti találkozót le fogja mondani a lány. Nem tudom, hogy honnan, de tudtam, éreztem.

És sajnos igazam lett. Mondta, hogy tanulnia kell (nekem is, de nem este szoktam tanulni). Aztán közölte, hogy másnapos (én nem vagyok az ).

Viszont megígérte, hogy találkozunk és épp ezért zavar az egész. Ha én megígérem, hogy valakivel találkozom, akkor azt igyekszem betartani és nemm kifogásokat keresve lemondani. Nem ez volt az első ilyen húzása és amilyen megbocsátó vagyok nem is az utolsó sajnos.

Viszont kijelentette, hogy úgyis fogunk mi még találkozni. Engem csak az érdekelne, hogy mikor? Mert még kb 2 hétig leszünk suliba (azalatt is aligha fogunk találkozni). Utána ő megy gyakorlatra, én meg maradok itt még egy félévet. Ráadásul nem is egy városban lakunk így tovább bonyolódik a helyzet.

Persze mondhatjuk, hogy ott a nyár, de én akkor melózni fogok és aligha lesz erőm még este jópofizni a dolgokhoz. Meg őt ismerve aligha fog bejönni a városba csak azért, hogy láthasson (mást meg nem akar).

Ergo mondhatni, hogy kapja be!

Az emberi hülyeség tényleg határtalan

Délelőtt

Az este egészen korán lefeküdtem aludni és igaz, hogy a fél este forgolódtam, mert nem bírtam elaludni, de mégis viszonylag kipihentem ébredtem. Az ébredés elősegítéséhez igénybe vettem egy kiadós zuhanyzást és sikerült is rendesen kimosnom a csipát a szememből.

Majd felöltöztem és lazán nyáriasan (rövidgatya és póló) lecaflattam a koli elé, ahol kénytelen voltam konstatálni azt a tényt, hogy nincs valami baromi meleg. Bár olyan jegesmedve vacogtató hideg sincs. Minden mindegy alapon elindultam a fősuliba visszakobozni az indexemet a matek tanszékről.

Az utcán rohangásztak az emberek nyakig beöltözve én meg ugyebár ott slattyogtam nyárias öltözetemben. Mindegyikőnk hülyének nézte a másikat.

Az indexemet felvettem és átvittem a C épületbe, hogy beírassak egy másik jegyet. Innen boltba caflattam, majd vissza a koliba. Délig ejtőzöm, majd eszem egy jót és utána tanulok. Este lesz egy találkozóm egy hölgyismerősömmel. A mai napra ezek a tervek…