Egy jó barátom véleménye szerint én vonzom az olyan nőket akiknek van némi baja. Ahogy ő fogalmazta meg: a lelkileg sérült lányokat.
Szerinte az eddig általam közelebbről is megismert lányok mindegyikének volt valami stiklije. Valami olyan baja amivel nem tud mit kezdeni az ember, mert már olyan mélyen beleivódott a másik személyiségébe, hogy onnan semmilyen módszerrel sem lehet “eltávolítani”.
Ez lehet akár az, hogy elkényeztették, nem képes odafigyelni a másikra, nem tud hűséges lenni senkihez sem és még egyéb olyan problémák amiket nem sorolnék most fel.
Szóval szerinte vonzom a lelki ekcémás csajokat. Az olyanokat akiknek az életében annyi szar vagy éppen jó dolog gyűlt már össze, hogy attól lettek olyanok amilyenek. Nincs meg bennük az egyensúly. Mintha az ő sorsuk az lenne, hogy pusztító szeretet adjanak valami olyan embernek aki felemészti a szeretetüket és őket magukat is.
A probléma az, hogy eléggé hamar rájönnek arra, hogy nem én vagyok az a valaki akinek ezt a pusztító szeretet át kell adniuk. Viszont addigra már épp eléggé közel került hozzám, hogy már ne legyen közömbös a számomra.
De mégis miért vonzom az ilyen lányokat? Tán mert magam sem vagyok normális. Nekem is megvan a magam kis lelki problémám, amellyel szintén nem lehet mit kezdeni.
Zsák a foltját?
Beszóltak :)