Este volt

A szemerkélő esőben bementem a Kávészínházba, hogy találkozzam pár barátommal. Dumáltunk és iszogattunk mint minden normális ember.

Az este folyamán belém kötött egy fazon, de mivel részeg állapotában nem jelent kihívást nem foglalkoztam vele. Ugyanis abban az állapotban amiben volt gond nélkül meg tudtam volna verni vagy szóval megalázni ha akarom, de rohadtul nem volt kedvem a botrányhoz. Meg a többiek is mondták, hogy hagyjam a fenébe.

Hazafelé ismét szakadt az eső. Viszont megvan a maga diszkrét bája annak, ha az ember lehugyozza egy régi haragosa kocsiját. Még akkor is ha mindezt esőben teszi. Hát ennyi volt az estém. Nem volt egy “hűde” emlékezetes, de hát ez van. Ezt kell szeretni.

Jah és két hét múlva ha minden igaz durván off lesz, nyomunk egy format c:-ot az agyunkon! Kemény egy este lesz, de hát szülinapozunk!

Annamária

A minap láttam a városban. Nem tudtam vele beszélni és köszönni se, mert messze volt, de legalább észrevettem és felismertem. Nem láttam már vagy 2 hónapja, pedig anno rendszeresen találkoztam vele a Műhely nevű kávézóban. Ugyanis pultos volt.

Úgymond neki köszönhetem, hogy Balázs 2 rám akasztotta azt, hogy én bukom a menyasszonyokra. Istenem! Előtte egy menyasszonyhoz volt közöm, Annamáriával meg semmi sem történt. Csak érdeklődést tanúsítottam irányába.

Annyi a történet, hogy az egyik alkalommal mikor Balázs 2-vel sikerült lerészegednünk a korábban említett Műhely nevezetű műintézményben akkor ismertem meg Anna-t. Első napja volt ott, mi meg persze mint mindig a számunkra tetszetős pultos lányokkal vele is kedvesek voltunk. Ő meg velünk volt tök normális és velem valamiért a többi emberhez képest jobban.

Persze ahogy sikerült az alkoholmámorban egyre jobban elvesznünk egy idő után már megállapítottuk, hogy valószínűleg bejövök neki (itt már részegek voltunk). Persze az alkoholos befolyásoltságunk olyan szintre emelkedett, hogy már elég volt a hűtőre ráböknünk és a kettes számot mutatni a kezünkkel ahhoz, hogy tudják a következő Staropramen kör következik.

Balázs 2 persze csesztetett, hogy kérjem el a számát Annának. Én meg még annyira magamnál voltam, hogy erre nemet mondtam. Ugyanis azt még sikerült felfognom, hogy aligha vagyok az akkori állapotomban túl vonzó. Nem mintha olyan nagyon az lennék, de ezt még sikerült csökkentenem.

Aztán távozáskor mikor búcsúztunk Balázs 2 csak elkérte a számát a nevemben. Addigra már sikerült alkohollal akkora rést ütnünk a valóság szövetén, hogy azon simán át is lehet esni. Én kapaszkodtam a pultba miközben röhögtem a helyzeten. Miközben szerencsétlen Anna az ujját és az azon fellelhető gyűrűt mutatta nekünk.

Hát igen, vőlegénye volt neki és csak laza 5 évvel idősebb nálam. Aprócska problémák mondhatni. Ezek után Balázs 2 azzal csesztet a mai napig, hogy nekem a gyűrűs csajok jönnek be.

Amúgy Annával a Műhely bezárásáig jó viszonyban voltunk.

Hide & Seek – Kakurenbo

Még sose
játszottam bújócskát
éjszaka főleg nem
Tokió forgalmas utcáin.
Ha ilyet teszel, akkor
démonok ragadnak el.

(Yanagida Kunio – Élet a hegyen)

Legalább a kutyák szeretnek

Az köztudott rólam, hogy imádom a kutyákat. Mondjuk a kutya nálam térd fölött kezdődik. Bár azért van pár ebfajta amelyek térd alattiak és mégis bírom őket (pl.: spániel, beagle).

A lényeg annyi, hogy már nem egy alkalommal volt olyan, hogy mentem az utcán és a kutya a gazdáját elcibálva jött oda hozzám, hogy megszagolhasson. Nem egy esetben a kutyák ilyenkor addig nem hagynak békén amíg meg nem simogatom őket. Pedig egyik négylábút sem ismertem korábban.

Nem tudom, hogy miért viselkednek így, de nem zavar, mert kutyabarátként mindig kapható vagyok 1 kis dögönyözésre.

Bár van ellenpélda is: nagyanyám kutyája. Nah Pajti egy őrült eb. Még kepeszt, hogy felkűzdje magát a hierarchiában, de nem fog sokat elérni ha már attól elfut fülét-farkát behúzva, hogy ránéztem. Pedig sosem bántottam.

Fenyegetőzés

…

- Te most fenyegetsz engem?

- Én nem fenyegetőzöm! Én tényeket közlök!

…