Hát mint minden ember én is reggeli ébredéssel kezdem a napot. Ez egy olyan tevékenység amit alvás után muszáj megejtenie az embernek. Ébresztő gyanánt egy kiadós zuhanyzást választottam. Ettől sikerült annyira kinyitnom a csipás szememet, hogy képes voltam még leülni egy picit tanulmányozni a vizsgára a tudnivalómat.
Aztán elmentem vizsgára. Sikerült összekaparnom egy kettest és így letudtam ezt a tárgyat is. Nem volt egy olyan iszonyatosan nehéz vagy valami, csak én hoztam a szokásos lusta formámat a korábbiakban.
Majd elindultam haza Újvárosból. A buszmegállóban állva a tűző napon és érezve a forró aszfaltot a talpam alatt azt kezdtem el sajnálni, hogy nem valami skandináv állam felsőoktatási intézményébe jelentkeztem anno. Ott talán nem olvadna le a zsírom ilyen szinten. Nem azzal van a bajom, hogy esetleg fogyok, mert az tök jó meg minden. Nekem az a problémám, hogy utálom azt amikor az utcán izzadok le olyan szinten, hogy vizet, pontosabban izzadságot lehet fakasztani a ruházatomból.
Útközben hívott Balázs 2, hogy kéne neki 1 kis segítség. Felmondott a munkahelyén és ott állt a gyár előtt a cuccaival. Itthon gyors kipakolás után elmentem a garázsba a kocsiért majd onnan elmentem a Balázsért. Útközben belekavarodtam egy unalmas dugóba, de hát mit várhat az ember péntek délután kettő magasságában?! Balázs 2-t és a cuccait felszedtem és elvittem haza, majd én is a lakhelyem felé vettem az irányt.
Itthon ettem egy keveset (a mai napon az első alkalommal) és ismét lezuhanyoztam. Majd 6ra kibaktattam a vidámparkhoz (ami már csak nevében vidámpark) és Balázs 2-vel leültünk a tóparton sörözgetni és dumálni. Én bőszen próbáltam kaviccsal eltalálni a kacsákat, de hű voltam önmagamhoz és a közelükbe se bírtam találni. Pedig nem a távolsággal volt a probléma, egyszerűen nem tudtam célozni.
A sörözgetést megunva elsétáltunk a Zichy-ligetbe ahol koncert volt. Hallgattuk a zenét a többiekkel és közben a lehetőségekhez mérten dumáltunk. Majd leléptem és hazafelé vettem ismét az irányt. Útközben levizeltem egy tuját és eszembe jutott a mellette álló kocsira nézve amikor sportot űztem abból, hogy mennyi kocsit tudok levizelni. Hát igen, nekem is volt egy fajta hobbim az biztos. Mentségemre szóljon, hogy ilyenkor sosem voltam józan és sok esetben a kocsit nem találtam el csak a cipőmet.
Itthon most döglődöm, szerintem megnézek 1 vagy 2 részt a Két pasi meg egy kicsi második évadából, majd lezuhanyzom és alszom. 
Adj nekem egy biztos pontot, és kifordítom a sarkaiból a világot.
Beszóltak :)