Fociznak 16-an a nagypályán. Nyolc a nyolc ellen. Tilos a hosszú indítás, a földön kell tartani a labdát, gyors passzokkal kell támadni. A társa passzol ő egy bokamozdulattal továbbítja. Fut előre és érzi ahogy ereiben dübörög a vér. Zihál, mert már fáradt, de még megy előre. Hiába csak egy edzés, de győzni kell.
Csapattársa visszapasszolja a labdát, de pontatlanul. Tőle kétmérre megállapodik a labda. Fut felé és látja, hogy az ellenfél is robog a labda irányába. Fut tovább, előbb kell elérnie a játékszert. Egyszerre érnek oda. Mindketten a labdát akarják. Összeütköznek. Az ellenfél fut tovább. Ő megáll és összerogy. A jobb térdéhez kap és fájdalmasan felüvölt. A játék egy rögtön leáll és mindenki értetlenül néz felé. Nem értik, hogy miért nem kel fel.
Mindezt ő nem nagyon érzékeli. Arra koncentrál, hogy ne üvöltsön és, hogy felbírjon kelni a földröl. Nagy nehezen eljut a tudatáig, hogy a többiek elindultak az irányába. Nagy nehezen feláll, de amint rálép a jobb lábára ismét összeesik. Ráesik a fájós térdére és erre ismét felüvölt.
Ekkor már tudja, hogy ez komoly mint az egy évvel korábbi bokasérülése amikor elszakadt az egyik szalag. Ismét felkel, de most óvatosabban és nagy nehezen lebiceg a pályáról és leül. Mindenkit elheseget, hogy játszanak tovább, majd megy ő is. A csapattársak aggódó arccal ugyan, de visszamennek játszani. Nagy nehezen ismét felkel és elsántikál az öltözőig.
Sérült jobb lábára szinte rá sem nehezedik. Az öltözőben átöltözik és az ötperces utat a buszmegállóig megteszi fél óra alatt. A térde iszonyúan fáj, minden lépésnél olyan érzése van mintha egy kést szúrnának a lábába. A fájdalom végigfut a gerincén egészen az agyáig.
A buszmegállóban felhívja a szüleit, hogy jöjjenek el érte, mert nem tud hazamenni. Otthon lezuhanyzik és mág mindig pokolian fáj a térde. Megnézi és látja, hogy az már a másfélszeresére dagadt.
Reggel első dolga, hogy elmegy egy orvoshoz. A doki egy röntgen után közli, hogy bizony két darabra esett szét a térdkalácsa. Szerencséjére műteni nem kell, csak a felgyülemlett vért kell lecsapolni. Amikor az orvos beszúrja a tűt a térdébe majdnem leugrik az asztalról és elfut. Az rovos meg csak nyomkodja a térdét és mondja, hogy mennyi alvadt vér jött már ki. Kezd roszul lenni. A fájdalom átmegy lüktetésbe és ismét üvölteni akar, de most összeszorítja a fogát és csak egy sziszegést hallat.
Majd begipszelik. Kap egy hét fekvőgipszet és négy hét járógipszet. Kapott gyógyszerekt amik az emésztését tönkrevágták ugyan, de a térdére jók voltak. A végére ugyan rendbejött és alig félévet hagyott ki a játékból, de néha még mindig fáj és azóta sem lehet annyira terhelni… és mindez velem esett meg…
Adj nekem egy biztos pontot, és kifordítom a sarkaiból a világot.
Beszóltak :)