E hét keddje

Reggel arra ébrdtem, hogy alig bírok beszélni, a torkom tök száraz és iszonyatosan fáj az ha nyelek. Mondom remek, nyáron se gyakran szokott torokgyulladásom lenni. Egész nap fáradt, nyűgös, szétszórt voltam és olyan igazi kóválygós.

Azért csak sikerült összekaparnom magam annyira, hogy folytassam a munkát. Igazából úgy érzem, hogy sosem fogok a végére érni, de azért csinálom. Majd kimentünk az AlbaZöchlung építkezésére. Picit lehúztuk a közhangulatot, mert közöltük apámmal, hogy az egész épületet nem lehet átadni, csak bizonyos tűzszakaszok vannak átadható állapotban.

Majd elmentünk a fehérvári tűzoltóparancsnokhoz Apám beszélgetett vele, én meg a lányával beszélgettem aki teát csinált a fájós torkomra. Majd az apja (a tűzoltóparancsnok) hozott egy csomó régi inget ami úgy 20 éve az egyenruhájk része volt. Mondta, hogy neki nem kell és mivel én bírom az egyenruhákat elvihetem ha akarom. Elhoztam pár darabot, de se egy címer, se egy felirat nincs rajta ami elárulná, hogy nem szabványos ing. Egyedül a szabása más egy picit az átlaghoz képest.

Nem hiszem, hogy nagyon hordani fogom bármelyiket is, de azért megsérteni sem akartam. Viszont van új kutyájuk, tök aranyos kiskutya még, nem úgy mint az elődje. Az sem volt nagy, de iszonyat izgága egy eb volt. Engem különösen nem szeretett mióta egyszer orrbarúgtam, hogy engedje már el a gatyámat.

Aztán összefutottam volt főnökömmel. Rég nem láttam már és jó volt őt látni, mert jófej ember és mint főnökre sem lehetett rá soha egy rossz szavam sem.

Aztán hatra elmentem kondizni, de ma csak átmozgatóedzést tartottam, mert olyan szinten nem voltam formában a taknyosságom miatt, hogy az már zavaró volt. Igaz, hogy a vállazás mégis piszkosul jól ment, de a többi gyakorlat nem ment valami fényesen.

Utána beszélgettem még egy picit a Tibivel meg a Zsófival aztán leléptem. Asszem ma korán lefekszem aludni, mert eléggé el vagyok pilledve.