Egyszer ülnék meg a seggemen…

Nos mint mindig nem tudok elülni a seggemen ha valami érdekel és van egy kis pénzem. Rossz szokásom, hogy mindig képes vagyok a pénzemnek a seggére verni. Miért nem a kezemre verek inkább rá, hogy ne nyúlkáljak a tárcámnál?

Vettem egy kerékszettet és egy hátsó fogaskoszorút. Nem voltak drágák és megérik az árukat és már csak azt kell várni, hogy kihozzák és kifizessem. Viszont ezzel a maradék pénzem teljes egészében elköltöttem. Pontosabban apámtól még jön majd némi pénz, de ugyebár az még nincs a zsebemben.

Miért van az, hogy 26 éves fejjel még mindig nem jutottam el odáig, hogy ne költsem el minden pénzem hirtelen felindulásból… hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás. Tisztára mint a nők. Mondhatnám, hogy csak olyat veszek amire szükségem is van, de ez eléggé hímsoviniszta lenne. Meg magamat ismerve minden egyéb hülyeségre is költök.

Miért? Mert még mindig nem sikerült rendesen felnőnöm. De majd egyszer biztos sikerül és akkor fizetem a számláimat, nevelem gyerekemet és szeretem feleségemet meg ilyenek. Feltéve ha az utolsó kettőből bármelyik lesz, mert a számlákat tutira veszem. Azok mindig vannak.

Szóval Tastotaurus újabb darabokkal fog bővülni és tavaszra kivirágzik. Nem úgy mint a pénzügyeim, azok mindig romosak.

U.i.: Ma befejeztem egy tervet és holnap rajzolhatok tovább!

OTP kihúzva az egyenletből

Ma lemondtam az OTP-s bankszámlámat. Szépen megszüntettem és az enyészetnek adtam át. Ennek voltak előzményei. Ugyanis május óta nem nyúltam hozzá és azóta szépen mínuszba ette magát rajta az a fránya dög akit a bank számlavezetési díjnak nevez.

Péntekre elérte a -5900 Ft magasságát. Ez hétfőre lett -6800. Egy hétvége alatt kb. ezer Forinttal rövidített meg a bank a nem létező pénzemből is. Ja és tegnap felhívtak, hogy ugyan legyen olyan kedves, nedves (a nedvesnek lesz még értelme) és egyenlítsem ki a tartozásom az elkövetkezendő öt munkanapon belül. Vagyis következő hét hétfőig tegyek zsöcit a számlámra.

Mondom jó, de kicsit nehezen mozgok egy gipsz miatt és nincs kedvem átsétálni így a városon. A fazon mondta, hogy hétfő. Én meg mondtam, hogy jó.

Felhívtam Balázst és sikerült rábeszélnem, hogy vigyen el kocsival az OTP-ig ma délelőtt. Ma reggel szokásos sms a banktól és már -7300 Forint. Hmm… kiszámlázzák a telefonhívást is?

Balázs jött, engem elvitt a bankig. Talán ha 100 métert kellett a parkoló kocsi és a bank bejárata között megtennem, de szakadó esőben picit nedvesen értem be a bankba.

Befizettem a számlámra pénzt és ugyanazzal a lendülettel le is mondtam a további együttműködésről. Nem okolom őket, mert tény és való, hogy majd fél év alatt vehettem volna a fáradtságot arra, hogy némi tőkét pumpáljak a számlámra. Viszont a lustaságom és a feledékenységem mindig győzedelmeskedett.

Szóval lemondtam a számlámról és kifizettem összesen 6005 Forintot. Nem kérdeztem meg, hogy a maradékkal mi van és nem is érdekel. Ők ennyit kértek, én meg nem fogok szólni, hogy többet fizethessek.

Majd elsétáltam a kocsiig és mivel Balázzsal mindketten éhesek voltunk elmentünk a Mekibe. Próbáltam meghívni (hálám jeléül a furikázásért), de nem hagyta. A benzint sem engedte kifizetni. Annyiba volt hajlandó beleegyezni, hogy a következő alkalommal én fizetem a pizzát. Ezt úgyis letudjuk pár héten belül.

Szóval az OTP-t kihúztam az életem egyenletéből. Maradt egy másik bank ahova tömhetem a pénzem ha van. Viszont így is maradt elég ismeretlen az egyenletben.

Nike 6.0 Tunnel Jam és Kiss Norbert a Flatland-ről

Lusta dög… az vagyok!

Péntek este felhívott apám, hogy milyen melók várnak rám az eddigieken kívül. Ez a beszélgetés a maradék munkakedvem is elvette. Szombaton el is aludtam és nem keltem fel reggel. Aztán már úgy voltam vele hajnali 11 magasságában, hogy akkor a szombatot ellustálkodom.

Ennek szellemében felváltva tévéztem a lakás két különböző pontján. Délután átjött Ati aki a péntek esti ivászatának köszönhetően olyan volt mint akit megrágott egy kutya. Dumáltunk majd megjött tesóm, a tesóm barátnője, a tesóm barátnőjének barátnője és a tesóm barátnőjének a barátnőjének a barátja.

Ittunk velük fényt. Vodka szódásszifonban és beletolva egy patron. Ez rátolva egy pici málnaszörpre és lehet is inni amíg habzik. Üt mint a barom ha nem figyel az ember. Kettőt ittam és utána már szakadt rólam a víz mikor az alkohol elkezdett dolgozni.

Ati lelépett, tesómék ittak, én meg átmentem Balázshoz. Még a délután folyamán felhívott, hogy Bud Spencer születésnapja mostanában volt és tisztelegjünk munkássága előtt. Ez abból állt, hogy sört ettünk, virslit ittunk… ööö… nem jó a sorrend… izé… szóval sört ittunk, virslit ettünk és közben Bud Spencer és Terence Hill filmeket.

Megnéztük A kincs ami nincs; Nincs kettő négy nélkül és a Különben dühbe jövünk című örök kedvenceket, kortalan klasszikusokat. Ugyan egyre több hibát lehet felfedezni a filmeken, de még mindig elég szórakoztatóak. Igaz annyira tele ettem magam, hogy néha már féltem, hogy a virsli visszaköszön. Mindig megfogadom, hogy nem eszem többet túl magam, de aztán mindig elfelejtem.

Végül nagy nehezen hazasántikáltam és a két lakás közti kb. 100 méteres távot megtettem tíz perc alatt. Itthon lefeküdtem aludni és arra ébredtem, hogy tesómék hazajöttek. Enyhén, de nagyon csúnyán bebaszva. Én kimentem inni a konyhába és mikor jöttem vissza tesóm szobájába vetkőzött a barátnője nyitott ajtónál.

Én gyorsan és hangosan bocsánatot kértem és elfordítottam a fejem. Meg szemüveg sem volt rajtam így túl sokat nem láttam. Mikor ismét felnéztem Anita már eltűnt. Gondolom rádőlt az ágyra. Reggel mikor felhoztam a témát egy újabb bocsánatkéréssel karöltve (bár tudja bánat miért kértem bocsánatot) furán nézett rám. Majd megkérdezte, hogy ilyen tényleg történt.

A vendégeink Ibolya és Tamás jó fejek voltak, de a másnaposság jelei erősen megmutatkoztak rajtuk. Bár inkább tamás volt halálán.

Én ma ismét nem szaggattam meg az istrángot. Ismét fetrengtem és csak délután vettem erőt magamon. Megcsináltam a könyvelst így azt tesóm elviheti a könyvelőkhöz. Holnap reggel meg kelhetek fel, hogy a hétvégi lustaságom miatt kihagyott melót bepótoljam.

Ütős

Eternal September – Just Dance

Metal Cover – Beat it

Én a nemzeti hős!

Na hős nem vagyok! Nemzeti meg pláne nem! Ha hős lennék akkor azt multikulturális és globális ténykedéssel hoznám létre. Persze közben az összes jól baszó szüzet megvizslatnám. Feltéve ha létezik jól baszó szűz. Kétlem! Eléggé erős ellentmondás. Olyan mint ami Niki és köztem szokott lenni.

Ha nem találkozunk hiányoljuk a másikat. Ha meg egy légtérben vagyunk egy kanál vízben meg tudnánk fojtani a másikat. Sőt! Találkozni sem kell hozzá, elég ha csak msn-en beszélünk. Kreatívak vagyunk egymás nyúzásában az biztos. El sem merem képzelni, hogy milyen vérengzés lenne köztünk ha valami csoda folytán járnánk. Szerintem kő kövön nem maradni semmi.

Szóval hős nem vagyok. És a hősöknek is kell néha pihenni. Hát még egy ilyen kis bicebócának mint én. Így asszem ideje nyugovóra hajtanom a fejem és egy jó nagyot pislogni… egy olyan nyolc órásat mondjuk. Majd frissen kipattanva az ágyból (kimászva csipás szemmel) nagy kedvel (a tökömnek sincs hozzá hangulata) belevetni magam a munkába (ööö… tényleg munka lesz) és rajzolni, tervezni, e-mailt írni, papírt keresni. Mindezt azért, hogy a következő héten több időm legyen unatkozni és, mert ma ellustálkodtam a napot.

Ja és Balázzsal megnéztük az “Az esemény” című filmet. Világok harca vér nélkül. A hangulata miatt én végig a zombik hadát vártam benne… ami persze sosem jött el. Egyszer sem nézhető hülyeség. De legalább ezután nem akartam belerúgni a tévébe mint a világok harca után. Na az botrányos volt. Kipusztulnak az ufók, mert náthásak lesznek. Nonszensz fos… már bocsánat, de tényleg hülyeség.

Rendeltünk pizzát. Ketten ettük meg a 45 centis pizza felét. Hol vannak azok az idők mikor ketten estünk neki egy családinak? Öregszünk? Meglehet. Majd holnap elfogyasztom a maradékot, addig elpiheg a hűtőben.

Ő sem nemzeti hős, de én sem. Viszont jó így! Egy hősnek mindig jó példát kell mutatnia. Én meg sokszor még jól viselkedni sem tudok nemhogy jó példával elöl járni. De minden hülyeségemben olyan vagyok mint a jó hadvezér. Aki nem azt mondja, hogy előre és hátulról nézi csatát. Nem, nem! A jó hadvezér azt kiáltja, hogy utánam és jó példával elsőként masírozik a sortűzbe. Jó hadvezér, csak kicsit halott lesz.

Bár én nem szándékozom meghalni, de baromságban szeretek az élen járni. Ja és nem vagyok hős!

Ja és asszem fáradtan elgurult a gyógyszerem, de szerintem ez látszik.

Hervisbe be!

Szülők reggel elhúztak és következő hét péntekig csak tesómmal vagyunk ketten a lakásra. Viszont ő elég keveset tartózkodik itthon így alapvetően egyedül bitorlom a kecót. Csak megosztani nincs kivel. Ilyenkor mindig tudatosul (meg úgy egyébként is) egy barátnő hiánya.

Nap közben fetrengtem. Nem volt kedvem dolgozni. Majd holnap elkezdem, úgyis csak unnám az agyam. Viszont délután egy ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy bemegyek a Hervisbe és veszek egy nyeregcsőbilincset Csodacsigára. Emlékeim szerint olyan 1000 Forintért lehet venni.

Balázst rábeszéltem, hogy jöjjön el velem. Én elindultam itthonról és olyan három perc alatt el is jutottam a játszótérig… ami máskor kb 15-20 másodperc. Száz méterenként megálltam pihenni, mert a mankó szétnyomta a kezem.

De nagy nehezen “berohantam” a plázába. A Hervis üzletében állva tudatosult bennem egy dolog: átálltak a síszezonra! Hát ezt elfelejtettem. Kerékpár sehol. Teljes kétségbeesésemben, hogy feleslegesen jöttem be talált meg azu egyik eladó. Megkérdeztem tőle, hogy van e olyan árucikk ami nekem kell. Mondta, hogy majd tavasszal lesz. Hát ez gáz.

Balázs benézett az 576 boltba. Én addig elücsörögtem egy padon és a szomszéd padon ülő csajt figyeltem. Csinos csaj volt farmerben és barna csizmában. Gondolkodtam, hogy hogyan tudom úgy bokán rúgni, hogy nekem ne fájjon, de ő ne tudjon utána elfutni és mankóval is utolérjem.

Majd elindultunk és bementünk a Tescoba. Balázs vett üdítőt és chipset az esti filmnézésünkhöz. Mivel kimozdulni nem nagyon tudok így marad az agysorvasztó filmnézés. Bár nem rosszabb mint az agysorvasztó ivászat amit egyébként csapnék.

Szóval ma ennyi volt. Kimozdultam, levegőn voltam és rohadtul fáj a tenyerem a mankótól.

Szemetek a népek

Ma (röviden)

Felkeltem, reggeliztem, fogat mostam, rajzoltam, könyveltem, számláztam, rajzoltam, ebédeltem, rajzoltam, számláztam, másoltam, iktattam, rajzoltam, pisiltem (ekkor már nagyon kellett), rajzoltam és rajzoltam.

Viszont ma viszonylag (önmagamhoz képest) gyorsan rajzoltam. Így csak három terv maradt…

De semmi egoizmus!

Néha olyan ügyes és okos tudok lenni hogyha nő lennék rögtön magamba szeretnék!

Pedig csak annyiról van szó, hogy most megy a rajzolás.

Iszik vagy vezet?

El lehet gondolkodni! És sokaknak van miről…

Kézi rajz

Ma főleg azzal ütöttem el az időt, hogy papírra kézzel rajzolt terveket rajzoltam át autocadbe. Ez eléggé pepecselős meló. Főleg mikor valamihez nem írják oda, hogy mekkora. Így sokszor kellett számolgatnom, hogy az a rohadt fal most milyen hosszú is?!

Anno én is rajzoltam a suliban műszaki rajzokat, mert muszáj volt. Benne leledzett a tantervben. Nem mondom, hogy én rajzoltam a legszebben. Átlagos minőségű rajzokat csináltam. Viszont gyorsan és pontosan. Nálam mindig mindenről lehetett tudni, hogy mekkora. De itt… rengetegszer nem lehetett meghatározni, hogy most melyik méret melyik elemhez tartozik.

Ma kb. az ötödét sikerült befejeznem, de mivel több mint egy hetem van rá azért nem fogok beleszakadni. Bár a rajzoló progi nem egyszer kiborított. Még mindig nem sikerült megszoknom. De majd belejövök mint kiskutya az ugatásba. A morgás meg már úgyis megy.

Versenyszerűen?

…

- Hogy sérült meg a bokája?

- Fociztam.

- Versenyszerűen űzi a labdarúgást?

- Mármint igazoltan csapatban?

- Igen.

- Pár éve már nem.

- Miért?

- Mert egy idő után elfogyott a kedv és a tehetség.

…

Half Time

Félidőnél járok a gipszem terén. Három hete vagyok gipszelve (tegnap óta, de ez apróság már) és három hét múlva hétfőn flexelik le ezt a lábamról. Már alig várom. Aztán majd szenvedek, mert tanulhatok meg újra járni. De amint rendesen mozgóképes leszek el kell mennem bulizni és leereszteni a fáradt gőzt, mert már rám fér. Kell egy kis szórakozás.

Ja és ma megjött a gyönyörű hófehér kormány a bringámhoz. Ráadásul nagyon szép stucnit sikerült hozzá találnom. Két beszerzendő alkatrésszel megint rövidebb a lista. Most jön egy pause és gyűjtögetek, hogy decemberben ha minden jól megy a teleszkópot meg tudjam venni majd. Na az sem lesz egy olcsó mulatság.

Egy hétvége

Pénteken rendeltem magamnak egy kormányt a kerómhoz. Ez hétfőn vagy kedden meg is jön. Lassan, de biztosan (amíg a pénzem tart) gyűlnek a bicóhoz a darabok.

Szombat délelőtt szülők és bátyám elhúztak Parádra. Én a mankós közlekedésem miatt itthon maradtam, mert aligha tudtam volna túl sok dolgot csinálni nagymamámnál.

Viktor az unokatesóm eljött hozzám Pestről, hogy egy kicsit lógassa a lábát nálunk. Meg lássa a képemet is. Ekkor követtem el azt a hibát, hogy hagytam leülni a gépemhez. Utána nem bírtam lerobbantani sem róla, mert rágyógyult a COD5-re.

Majd amikor én már este lefeküdtem aludni elállította a firefoxot. Így reggel mikor benyomtam a gépet egy lányos, szívecskés, virágos google fogadott. Ő jót röhögött az én laza másfél perces tátott szájjal levegő után kapkodó mutatványomra amit a meglepetés okozott.

Majd böngésző visszaállítása következett. Aztán kifejtettem neki, hogy nyugodtan használhatja a gépemet, nem zavar. De arra nagyon allergiás vagyok ha elállítják. El lehet, de aztán állítsa is vissza szépen. Ne érjen meglepetésként a dolog. Még ha poénos akkor sem. A cuccaimat úgy szeretem visszakapni ahogy odaadtam.

Ma megjöttek nagybátyámék és így egy apróbb családi banzáj kerekedett. Kaja, pia, sztorik. A szokásos őrület. Én kaptam kölcsönbe új mankót. Ezzel könyebb a mozgás. Kb. ennyi volt a hétvége.

A pénz útjai kifürkészhetetlenek

Pulp Fiction

Vedlés

Ma le lett vágva a hajam. Ugyan nincs sok, de ami van az rendületlenül nő. A szakállamat majd három hete vágtam utoljára így az is kinőtte már magát. Ideje volt valamit tenni ellene!

Azért észrevehető a különbség! Végre nem viszket a bőröm (hiába mostam a szakáll viszket) és végre nem is húzódik. Nagyban növelte a hangulatom a vedlésem.

2009.10.27. – a szüzesség végleges elvesztése

Ma terveztem meg az első rendszeremet. Próbáltam a kábelek útvonalát úgy megtervezni, hogy logikus legyen. Persze apám úgyis beleturkál majd, de akkor is én rajzoltam meg az egészet.

Vagyis tök ügyes vagyok meg minden. Ja és megint eltörött a székemben egy csavar. Ezen sikerült annyire felhúznom magam (mivel alig 1 max. 2 hónapja csináltam meg és rohadt macerás), hogy a széket átcibáltam az irodába.

Persze nem túl finoman. Mérgemben elfelejtettem mankót is használni, de nem is volt rá szükségem. Meglepő módon egészen jól bírtam használni a sérült bokámat is. Persze messze nem 100%-osan.  Némi feszülés érezhető, de a tegnap esti random éles fájdalom elmaradt hála az égnek.

A széket nagy nehezen megcsináltam, ami aztán este ismét megadta magát. Ekkor közöltem a családommal, hogy rövid úton ki fogom dobni a fenébe a széket. A tököm sem akar vele rendszeresen hadakozni.

Nagy vonalakban ennyi történt ma. Ja és pár napja feltettem a laptopomra a Diablo 2-t. Így esténként unalmamban azzal játszogatok és tápolom a barbáromat. Néha nem árt játszani…

AutoCAD, váz festés ésatöbbi ésatöbbi

A délelőtt és kora délután nem csináltam mást mint a cég könyvelését próbáltam ráncba szedni. Pontosabban az elmúlt két hét dolgait kicsit rendszerezem ha már nem nagyon tudtam velük foglalkozni az elmúlt időszakban ilyen-olyan okokból kifolyólag.

Délután a számomra teljesen ismeretlen rajzoló programmal az AutoCAD-al ismerkedtem. Az ismerkedés keretein belül egy ház alaprajzát kellett megrajzolnom apámnak. Igazából én a SolidWorks-ot ismerem (pontosabban azt ismertem míg el nem felejtettem) és ahhoz képest a CAD számomra komplikáltabb.

De a végére csak sikerült azt a rohadt házat megrajzolni. Tiszta siker: Áron megrajzolta élete első önálló rajzát a történelem során AutoCAD programmal. Pezsgőbontás, a bonbonokat és a virágokat az öltözőbe kérem, a rajongó hölgyeket az ágyamba, az autogram vadászokat meg az öltözőm elé.

Megtaláltam anyám korábbi kocsijának a javítófestékét. Tudjátok azt a kis fiola festéket amivel a köfelverődéseket lehet eltüntetni. Szóval a volt kocsink egy narancssárga Ford Ka volt. Most meg ezzel a narancssárga festékkel festegettem le 1-2 helyen a lepattogzott festéket az új kerékpárvázamról. Mivel kis felületen festem csak le ezért a nem azonos szín szinte észre sem vehető első pillantásra. Akinek megf eltűnik és ebbe beleköt azt leütöm a vázzal vagy a mankómmal.