Fish! – Magasan Száll

Levi’s BMX Team – avagy a profiknak sem megy mindig

Megleptem magam Karácsonyra

Kedden rendeltem pár alkatrészt a készülő bringámhoz. Olyanokat mint teleszkóp, ülés, pedál és markolat. Volt köztük Acor márkájú is, de a legnagyobb és egyben legdrágább darab a Marzocchi ‘09 33 LO teleszkópom volt.

Gyönyörű darab, nekem legalábbis nagyon tetszik. Olyan erős, hogy kézzel csak három centinyire tudtam benyomni. Jól fogja bírni a súlyomat és a neten olvasott tapasztalatok szerint pogózni sem fog. Igen!

Próbáltam letekerni a V-fék tüskét róla, mert én tárcsafékkel fogom használni így a két kiálló pöcök felesleges. Hiába fújtam be wd40-el nem engedett és előbb törött el a villáskulcs. Ekkor untam meg. Majd leszedem valahogy.

Alakulnak a dolgok, lassan tényleg kerékpár lesz ebből a halom alkatrészből. Igaz azzal várni kell kb. februárig amíg lesz elég pénzem, hogy a maradék alkatrészeket (váltók, hajtómű) megvegyem. De utána megállíthatatlan leszek!

U.i.: Pár óra várakozás, WD40, masszívabb villáskulcs és sikerült letekerni a két tüskét. De így is majd megszültem közben. Egy nálam is gyengébb fizikumú ember nem tud vele mit kezdeni…

Ezt nem próbálnám ki!

Csondor Kata – Add tovább

Pokol

…

Azért amikor elszabadul a pokol ott akarok lenni. Megnézni, hogy milyen és hogy jobb-e mint amire számítottam. Nagyobb? Tüzesebb? Bomlasztóbb?

Vagy rendkívül precízen és rendezetten emészt fel mindent? Nem akarom irányítani vagy befolyásolni… csak szemlélni akarom és mint egy krónikás minden pillanatát rögzíteni valamilyen formában.

De egyben érezni is akarom és ha tetszik az ahogy a pokol démonai győzelmet aratnak a mennyország harcos angyalai felett akkor akár még el is mosolyodnék. Élvezném a látványt ahogy a magukat tökéletesnek hívő lények elbuknak egy általuk lenézett alantas életforma miatt.

Az emberek elözönlenének mindent és az angyalok elbuknának. ugyanis mi emberek alkotjuk a pokol seregét és a Föld maga a pokol. Amikor vad tombolásba kezdünk felemésztünk magunk körül mindent.

És meg is érdemeljük!

Annyit szenvedtünk és közben az égiek csak mulattak rajtunk. Rajtunk akiket saját képmásukként alkottak meg. De ha mi ilyenek vagyunk akkor milyen lehet a teremtőnk? Az aki képes ilyen gonoszt alkotni az vajon mennyivel sötétebb és romlottabb lehet még nálunk is?!

De lehet, hogy jót akartak, de útközben valami elromlott és végül elszabadultunk mint egy járvány és megállíthatatlanul pusztítottunk mindent.

Én lehetnék a végzet krónikása!

De mit érnék el vele? Elvégre miután mindent eltiportunk saját magunkat is letaszítjuk a végzet pereméről, le a semmibe. Vajon minden elcsendesedne? Vagy valami elementáris erejű zaj maradna csak utánunk?

Ha minden elpusztul akkor velünk pusztul az univerzum is? Újabb ősrobbanás lenne és újra elkezdődne minden? Az utánunk következő talán jobb lenne?

Nem tudom, de már várom a pokol seregeinek fékevesztett őrjöngését és mint a sereg egyik tagja én is véres igazságot vágnék. Olyan igazságot ami szerintem jó, de valószínűleg senki másnak nem felelne meg. De ezzel mind így vagyunk.

Ezért amikor elszabadul a pokol ott akarok lenni.

…

Winter X Bike

Nálam a síelés olyan mint a zsiráf! Szép-szép, de otthonra nem kéne. Ergo a síeléshez sosem volt annyi affinitásom, hogy ki is próbáljam. Nem mozgatott meg különösebben.

Viszont ezt kipróbálnám. Igaz, hatalmasakat perecelnék az elején, de ha síelni próbálnék azt sem úsznám meg bukások nélkül. Bár… tuti, hogy piszkosul drága.

Helen Keller

Az emberek nem szeretnek gondolkozni. Aki gondolkozik, következtetésekre jut. A következtetések pedig nem mindig kellemesek.

De nem…

…

- Úgy látom jól megvagytok ti ketten.

- Ja, elég jól kijövünk.

- És szereted?

- Hmm, asszem… igen, szeretem.

- Ilyenkor szokott jönni egy de…

- De nem szopik bazd meg!

…

Levetkőzöm úri mivoltomat és előtör a paraszti intelligencia!

Ma délután tesóm hazajött munkából és megkért, hogy vigyem el a kórházba, mert a tegnapi biciklis bukfence után még mindig fáj a csuklója. Én meg jó testvérként elvittem.

Itt alig vártunk majdnem két és fél órát. Nem értem a sürgősségin dolgozókat. Iszonyatosan lomhák. Kb. mint a betépett lajhár! Lehet, hogy máshol nem így van, de Fehérváron nem kapkodnak.

Pedig én pörögnék a helyükben, hogy kiszórjam a betegeket, aztán utána láb lógatva pihegnék. Erre ők mindent elhúznak. Cigizgetnek, kávéznak. Néha behívnak egy beteget és jó esetben kétszer is rápillantanak.

Végül kiderült tesómnak kéztőcsont törése van. 1 hét “fekvőgipsz” és három hónap körgipsz. Marhára örül neki. Mindezt jobbkezesként a jobb kezén! Marhára élvezi a dolgokat már most. Hát nem irigylem az biztos.

De ilyenkor látom beigazolódni unokatesóm anyukájának (nénikém, ha tisztában vagyok a családfával, ha nem akkor javítson ki valaki) kijelentése: “Sürgősségire csak mentővel menj, mert akkor rögtön ellátnak!”

U.i.: Ja és a címet az egyik ott ápolt talaj részeg “úriember” mondta miközben lazán alkoholmámorban úszkált.

Ágyban szex után

…

Nő: Tudod ilyenkor kéne azt mondani, hogy szeretlek!

Férfi: Igen?

Nő: Igen!

Férfi: Ez most nem az a helyzet!

…

OTP… fulladjon meg!

Egy hónapja voltam már az OTP egyik fehérvári fiókjában. Amiatt, hogy a számomra feleslegessé vált számlámat megszüntessem. Ment mint a karikacsapás. Pénzt becsengettem, számla megszűnt létezni, én meg jöhettem haza mint aki jól végezte dolgát.

Elméletben ez is történt.

Gyakorlatban meg a következő:

Pénzt becsengettem, kártya letiltva, számlával valami kókányolás, én meg jöhettem haza mint aki jól végezte dolgát.

Persze én az elméleti részről tudtam. Így meglepő volt, de nem különösebben zavaró, hogy másnap ismét kaptam sms-t a banktól a számlám egyenlegéről. Aztán minden hétköznap jött egy. Én meg különösebben nem foglalkoztam vele, gondoltam az OTP biztos a hónap végéig küldözgeti aztán elnyugszik.

De hétfőn jött az sms, hogy a számlám -795 Forint. Mennyi? A nem létező számlám mínuszba ment? Azt hogy csinálta? Hétfőn nem volt időm rá, így végül kedden felhívtam az OTP-t, hogy “vácc dö stejsz?”.

Közölték, hogy a számlám él és virul. Valamint azt is, hogy fáradjak be és tegyek panaszt, majd szüntessem meg a számlám. Néztem furán, majd mondtam a nőnek, hogy a kezemben a papír ami bizonyítja, hogy nincs lakossági folyószámlám a bankjánál.

Végül ma délelőtt besomfordáltam. Kivártam a sorom és a banki klíma áldásos hatásának izzadtam mint egy ló. Minden modernizálva, kivéve egy dolog… a naptár. Ugyanis azon még mindig kézzel kell módosítani az aktuális napot/hónapot.

Végül én jöttem. A nő aki arra volt hivatott, hogy foglalkozzon velem eltűnt a papírjaimmal, majd alig tíz perc múlva felbukkant. Én addigra a sorszámomból papírhajót hajtogattam unalmamban. Majd elkezdte darálni, hogy ennyit meg ennyit be kell fizetnem és akkor rendben leszünk.

Én meg kerekedő szemekkel hallgattam miközben nem hittem a fülemnek. Szóvá tettem nem tetszésemet neki, majd a főnökének is mikor odahívta a kérésemre. Viszont azzal a kikent picsával egyetemben a biztonsági őrök is elkezdtek felém sasolni. Így azaz álmom, hogy mérgemben lepisálom a pultot nem valósulhatott meg.

A nő vitatkozott velem egy kört, majd kijelentette, hogy addig úgysem szűnik meg a számlám amíg ki nem egyenlítem a dolgokat. Vagyis azt a 795 Forintot.

Ne értsen félre senki! Kifizetem én, mert nem azon múlik a világ. Engem az idegesít, hogy ők baszták el és én szívok miatta. Nem tudok dolgozni, náluk szívok feleslegesen, miközben én már egyszer elintéztem ezt.

Végül mondtam, hogy fizetek… mint a katonatiszt. A főnök meg vigyorgott mint aki csatát nyert. Azért azt nem bírtam megállni, hogy ne szúrjak neki oda egy olyan kis gonoszat. Közöltem vele, hogy: “Eléggé nagy szarban lehet az a bank amelyik ilyet csinál.”

Mire a mosolya feltűnően lehervadt és ami maradt az sem volt túl őszinte. Viszont én kezdtem el vigyorogni rajta. Majd azért elmondtam neki még a véleményem a dolgokról. Ekkor már kezdett vérben forogni a szeme. Én meg dolgom végeztével elhagytam a bankot.

Tudom gonosz voltam a nővel, de az ő alkalmazottja baszta el a dolgokat. Meg egyébként is: ha ők kibaszhatnak velem, akkor ennyi kedv jobbító jár nekem.

Kris Holm

Mi a fenének biztosítás?

Bebicegtem a biztosítóhoz (direkt nem írom le, hogy melyikhez). Mivel van egy családi biztosítás is. Apámék mondták, hogy anno fizettek tesóm törött ujjára is, akkor csak fizetnek az én szakadozott bokámra is.

Hát nem!

Mivel a biztosításunk akkor fizetett volna ha törik valamim vagy műteni kell! Remek! A másiknál külföldi baleset vagy halál. Ahhoz képest ez kifejezetten baráti még, itthon is ripityára törhetem magam. Micsoda engedmény!

De úgy el tudják bagatelizálni a dolgokat! Mintha egy szalagszakadás olyan egyszerű dolog lenne. Van akinek egyszer sincs, nekem ez meg már második és ezzel szerintem messze nem vagyok csúcstartó.

A biztosítós fazon azért előadta, hogy neki is volt már ilyen sérülése. Lehet, hogy igazat mondott. De az is lehet, hogy aznap már volt három veseleállása és egy autóbalesete is az élete során… elvégre fontos dolog az empátia.

Azért rögtön ajánlott egy másik biztosítási csomagot, ami mindent lefed, kivéve x-y-z eseteket. Ehhez pofa kell. Ez a teljesítmény és nem a Dakar-rali!

Csík zenekar és Lovasi András – Fiúk ölébe a lányok

Történtek történések, mert valami mindig van

Felmerült kérdés

A barátoktól felmerült a kérdés, hogy milyen ember is lehetek én ha két olyan lánnyal is szakítottam akik mellett anyagi gondjaim az életben nem lettek volna és én mégis elhagytam őket?

Szerintem így volt helyes!

A többiek szerint hülye voltam!

De mit ér a pénz boldogság nélkül?

Van aki szerint sokat, de én mást kerestem?

Vérnyomás

147/60

pul.: 60

Ez most jó vagy rossz?

A futár jelenti: a csomag átadva

Ma reggel hatkor kimásztam az ágyból. Ez eléggé korai tőlem, főleg ha azt nézzük, hogy a szomszéd lakásba járok dolgozni. vagyis az otthonom és a munkahelyem között közel másfél métert is meg kell tennem.

Így viszont felmerül a kérdés, hogy kiért is keltem korán!? Nyolc óra magasságára kellett felvinnem egy kupac tervet Budaörsre. Pontosabban az M7-esen Budaörs magasságában található benzinkúthoz. Nagy nehezen embert faragtam magamból és kicsit álmosan ugyan, de közel fél liternyi teával a hasamban indultam útnak.

Fehérvárról kijutni nem volt bonyolult. Az eső és nyálkás út sem zavart. Bár voltak fenntartásaim az úttal kapcsolatban elvégre kb. két hónapja nem vezettem. Ugyan még a múlthéten csütörtökön vagy pénteken tekeregtem a kocsival úgy negyedórát a városban. Viszont ezt nem nevezném mérvadónak. Nem tudtam, hogy a sok esetben még mindig kő merev bokám mennyire tolerálja majd a dolgokat. Fel-le mozog, de oldalra még mindig mozdíthatatlan.

Végül sikerült feljutnom az M7-esre és elindultam. Az Aveo csendesen végezte a dolgát. 120-140 között ingázott a sebesség, attól függően mennyire figyeltem rá oda. gyorsabban nem akartam menni, mert nem kell széthajtani a kocsit.

Az úton összefutottam egy gyökérrel. 110-el ment a Mercis ipse a középső sávban. Én jöttem a magam 130-as tempójával. Tükörbe néztem és messze jöttek. Behúzódtam a belső sávban és mentem (mert ugye jobbról előzni tilos). Mikor kezdtem olyan pozícióba érni, hogy behúzódhassak két dolog történt. A hülye észrevette, hogy egy Aveo akarja leelőzni és felgyorsított. Meg jött egy emelkedő is. Így hiába nyomtam padlógázt és pöcköltem vissza a váltót egyel – semmit sem értem el vele. Nem tudtam gyorsabban menni.

Közben engem is utolértek így már visszahúzódni sem tudtam. Végül a Mercis elhúzott, én meg szégyenszemre húzódtam arrébb a külső sávok valamelyikébe. Közben felhívtam a fazont akinek vittem a csomagot. Mondta, hogy nem kell elmenni Budaörsig, elég ha az Érdi lehajtónál lejövök és a jobb oldalt található murvás parkolóban le is állok.

Így is tettem, ekkor vártam laza tíz percet mire a fazon megérkezett. Gyorsan átadtam neki a terveket és indultam is haza. Útközben elkezdett fájni bal oldalt a bölcsességfogam és sajnos azóta is tartja ezt a szokását.

Fehérváron a Berényi úton szándékoztam lejönni. Ez rossz ötlet volt, mert a feltúrt, félig lezárt úton kínszenvedés volt átjönni. Beugrottam még a gyógyszertárba és végül haza is értem. Pakolásztam, biztosítást kerestem. Majd gépen rajzoltam és huroklistát írtam.

Közben tesómmal megrendeltük apám karácsonyi ajándékát. Bár azt nem tudom, hogy hova fogjuk eldugni előle, de megoldjuk.

Best of Downhill and Freeride