…

- Úgy látom jól megvagytok ti ketten.

- Ja, elég jól kijövünk.

- És szereted?

- Hmm, asszem… igen, szeretem.

- Ilyenkor szokott jönni egy de…

- De nem szopik bazd meg!

…

Ma délután tesóm hazajött munkából és megkért, hogy vigyem el a kórházba, mert a tegnapi biciklis bukfence után még mindig fáj a csuklója. Én meg jó testvérként elvittem.

Itt alig vártunk majdnem két és fél órát. Nem értem a sürgősségin dolgozókat. Iszonyatosan lomhák. Kb. mint a betépett lajhár! Lehet, hogy máshol nem így van, de Fehérváron nem kapkodnak.

Pedig én pörögnék a helyükben, hogy kiszórjam a betegeket, aztán utána láb lógatva pihegnék. Erre ők mindent elhúznak. Cigizgetnek, kávéznak. Néha behívnak egy beteget és jó esetben kétszer is rápillantanak.

Végül kiderült tesómnak kéztőcsont törése van. 1 hét “fekvőgipsz” és három hónap körgipsz. Marhára örül neki. Mindezt jobbkezesként a jobb kezén! Marhára élvezi a dolgokat már most. Hát nem irigylem az biztos.

De ilyenkor látom beigazolódni unokatesóm anyukájának (nénikém, ha tisztában vagyok a családfával, ha nem akkor javítson ki valaki) kijelentése: “Sürgősségire csak mentővel menj, mert akkor rögtön ellátnak!”

U.i.: Ja és a címet az egyik ott ápolt talaj részeg “úriember” mondta miközben lazán alkoholmámorban úszkált.

…

Nő: Tudod ilyenkor kéne azt mondani, hogy szeretlek!

Férfi: Igen?

Nő: Igen!

Férfi: Ez most nem az a helyzet!

…

Egy hónapja voltam már az OTP egyik fehérvári fiókjában. Amiatt, hogy a számomra feleslegessé vált számlámat megszüntessem. Ment mint a karikacsapás. Pénzt becsengettem, számla megszűnt létezni, én meg jöhettem haza mint aki jól végezte dolgát.

Elméletben ez is történt.

Gyakorlatban meg a következő:

Pénzt becsengettem, kártya letiltva, számlával valami kókányolás, én meg jöhettem haza mint aki jól végezte dolgát.

Persze én az elméleti részről tudtam. Így meglepő volt, de nem különösebben zavaró, hogy másnap ismét kaptam sms-t a banktól a számlám egyenlegéről. Aztán minden hétköznap jött egy. Én meg különösebben nem foglalkoztam vele, gondoltam az OTP biztos a hónap végéig küldözgeti aztán elnyugszik.

De hétfőn jött az sms, hogy a számlám -795 Forint. Mennyi? A nem létező számlám mínuszba ment? Azt hogy csinálta? Hétfőn nem volt időm rá, így végül kedden felhívtam az OTP-t, hogy “vácc dö stejsz?”.

Közölték, hogy a számlám él és virul. Valamint azt is, hogy fáradjak be és tegyek panaszt, majd szüntessem meg a számlám. Néztem furán, majd mondtam a nőnek, hogy a kezemben a papír ami bizonyítja, hogy nincs lakossági folyószámlám a bankjánál.

Végül ma délelőtt besomfordáltam. Kivártam a sorom és a banki klíma áldásos hatásának izzadtam mint egy ló. Minden modernizálva, kivéve egy dolog… a naptár. Ugyanis azon még mindig kézzel kell módosítani az aktuális napot/hónapot.

Végül én jöttem. A nő aki arra volt hivatott, hogy foglalkozzon velem eltűnt a papírjaimmal, majd alig tíz perc múlva felbukkant. Én addigra a sorszámomból papírhajót hajtogattam unalmamban. Majd elkezdte darálni, hogy ennyit meg ennyit be kell fizetnem és akkor rendben leszünk.

Én meg kerekedő szemekkel hallgattam miközben nem hittem a fülemnek. Szóvá tettem nem tetszésemet neki, majd a főnökének is mikor odahívta a kérésemre. Viszont azzal a kikent picsával egyetemben a biztonsági őrök is elkezdtek felém sasolni. Így azaz álmom, hogy mérgemben lepisálom a pultot nem valósulhatott meg.

A nő vitatkozott velem egy kört, majd kijelentette, hogy addig úgysem szűnik meg a számlám amíg ki nem egyenlítem a dolgokat. Vagyis azt a 795 Forintot.

Ne értsen félre senki! Kifizetem én, mert nem azon múlik a világ. Engem az idegesít, hogy ők baszták el és én szívok miatta. Nem tudok dolgozni, náluk szívok feleslegesen, miközben én már egyszer elintéztem ezt.

Végül mondtam, hogy fizetek… mint a katonatiszt. A főnök meg vigyorgott mint aki csatát nyert. Azért azt nem bírtam megállni, hogy ne szúrjak neki oda egy olyan kis gonoszat. Közöltem vele, hogy: “Eléggé nagy szarban lehet az a bank amelyik ilyet csinál.”

Mire a mosolya feltűnően lehervadt és ami maradt az sem volt túl őszinte. Viszont én kezdtem el vigyorogni rajta. Majd azért elmondtam neki még a véleményem a dolgokról. Ekkor már kezdett vérben forogni a szeme. Én meg dolgom végeztével elhagytam a bankot.

Tudom gonosz voltam a nővel, de az ő alkalmazottja baszta el a dolgokat. Meg egyébként is: ha ők kibaszhatnak velem, akkor ennyi kedv jobbító jár nekem.

Bebicegtem a biztosítóhoz (direkt nem írom le, hogy melyikhez). Mivel van egy családi biztosítás is. Apámék mondták, hogy anno fizettek tesóm törött ujjára is, akkor csak fizetnek az én szakadozott bokámra is.

Hát nem!

Mivel a biztosításunk akkor fizetett volna ha törik valamim vagy műteni kell! Remek! A másiknál külföldi baleset vagy halál. Ahhoz képest ez kifejezetten baráti még, itthon is ripityára törhetem magam. Micsoda engedmény!

De úgy el tudják bagatelizálni a dolgokat! Mintha egy szalagszakadás olyan egyszerű dolog lenne. Van akinek egyszer sincs, nekem ez meg már második és ezzel szerintem messze nem vagyok csúcstartó.

A biztosítós fazon azért előadta, hogy neki is volt már ilyen sérülése. Lehet, hogy igazat mondott. De az is lehet, hogy aznap már volt három veseleállása és egy autóbalesete is az élete során… elvégre fontos dolog az empátia.

Azért rögtön ajánlott egy másik biztosítási csomagot, ami mindent lefed, kivéve x-y-z eseteket. Ehhez pofa kell. Ez a teljesítmény és nem a Dakar-rali!

Csütörtök este unatkoztam. Nem volt kedvem számítógép előtt ülni, tévét nézni, nem találtam megfelelő könyvet, tanuláshoz túl zsibbadt volt az agyam. Végül kreatív voltam:

Persze nem túl hétköznapi, hogy Legoznék, de évente pár alkalommal előszedem és kiöntöm a szobám közepére, amjd elkezdek építkezni. Kellemes 1-2 órás kikapcsolódás.

Pénteken rajzolgattam hű szokásom szerint. Majd közel két hónap után ismét elmentem a Vadászkürtbe. Atival és Blázzal hármasban dumáltunk. Persze mindenki sörözött. Én nem voltam józan, de szerencsére részeg sem így a másnaposságot is megúsztam. Nem úgy mint Ati aki egész nap szenvedett az elmondása alapján.

Nekem csak némi rekedtségem van, de az betudható annak, hogy a zaj miatt kiabálnunk kellett, hogy értsük a másikat. Hazafelé ugyan beszólt nekem egy srác, de túl sok figyelmet nem fordítottam rá így simán mentem tovább. A feldíszített belváros tényleg nem csúnya, de messze nem fog meg annyira mint amennyire sokan elalélnak tőle.

Holnap lesz némi barkácsolás, ma este meg sofőrködöm, aztán ennyi. Tanulnom kéne, de olyan egy lusta dög vagyok, hogy az már szégyen…

A barátoktól felmerült a kérdés, hogy milyen ember is lehetek én ha két olyan lánnyal is szakítottam akik mellett anyagi gondjaim az életben nem lettek volna és én mégis elhagytam őket?

Szerintem így volt helyes!

A többiek szerint hülye voltam!

De mit ér a pénz boldogság nélkül?

Van aki szerint sokat, de én mást kerestem?

147/60

pul.: 60

Ez most jó vagy rossz?

Ma reggel hatkor kimásztam az ágyból. Ez eléggé korai tőlem, főleg ha azt nézzük, hogy a szomszéd lakásba járok dolgozni. vagyis az otthonom és a munkahelyem között közel másfél métert is meg kell tennem.

Így viszont felmerül a kérdés, hogy kiért is keltem korán!? Nyolc óra magasságára kellett felvinnem egy kupac tervet Budaörsre. Pontosabban az M7-esen Budaörs magasságában található benzinkúthoz. Nagy nehezen embert faragtam magamból és kicsit álmosan ugyan, de közel fél liternyi teával a hasamban indultam útnak.

Fehérvárról kijutni nem volt bonyolult. Az eső és nyálkás út sem zavart. Bár voltak fenntartásaim az úttal kapcsolatban elvégre kb. két hónapja nem vezettem. Ugyan még a múlthéten csütörtökön vagy pénteken tekeregtem a kocsival úgy negyedórát a városban. Viszont ezt nem nevezném mérvadónak. Nem tudtam, hogy a sok esetben még mindig kő merev bokám mennyire tolerálja majd a dolgokat. Fel-le mozog, de oldalra még mindig mozdíthatatlan.

Végül sikerült feljutnom az M7-esre és elindultam. Az Aveo csendesen végezte a dolgát. 120-140 között ingázott a sebesség, attól függően mennyire figyeltem rá oda. gyorsabban nem akartam menni, mert nem kell széthajtani a kocsit.

Az úton összefutottam egy gyökérrel. 110-el ment a Mercis ipse a középső sávban. Én jöttem a magam 130-as tempójával. Tükörbe néztem és messze jöttek. Behúzódtam a belső sávban és mentem (mert ugye jobbról előzni tilos). Mikor kezdtem olyan pozícióba érni, hogy behúzódhassak két dolog történt. A hülye észrevette, hogy egy Aveo akarja leelőzni és felgyorsított. Meg jött egy emelkedő is. Így hiába nyomtam padlógázt és pöcköltem vissza a váltót egyel – semmit sem értem el vele. Nem tudtam gyorsabban menni.

Közben engem is utolértek így már visszahúzódni sem tudtam. Végül a Mercis elhúzott, én meg szégyenszemre húzódtam arrébb a külső sávok valamelyikébe. Közben felhívtam a fazont akinek vittem a csomagot. Mondta, hogy nem kell elmenni Budaörsig, elég ha az Érdi lehajtónál lejövök és a jobb oldalt található murvás parkolóban le is állok.

Így is tettem, ekkor vártam laza tíz percet mire a fazon megérkezett. Gyorsan átadtam neki a terveket és indultam is haza. Útközben elkezdett fájni bal oldalt a bölcsességfogam és sajnos azóta is tartja ezt a szokását.

Fehérváron a Berényi úton szándékoztam lejönni. Ez rossz ötlet volt, mert a feltúrt, félig lezárt úton kínszenvedés volt átjönni. Beugrottam még a gyógyszertárba és végül haza is értem. Pakolásztam, biztosítást kerestem. Majd gépen rajzoltam és huroklistát írtam.

Közben tesómmal megrendeltük apám karácsonyi ajándékát. Bár azt nem tudom, hogy hova fogjuk eldugni előle, de megoldjuk.

Több mint tíz évvel ezelőtt a családomtól pár év leforgása alatt összesen hat kerékpárt loptak el a pincénkből. Ráadásul ebből kettő (egy) az enyém volt és ami még ad egy kis fordulatot a dolognak: ugyanazt a drótszamarat kétszer.

Mivel a rendőrség megtalálta, majd vissza is adta. Mi eladtuk az akkori bringám, mert a régi jobban tetszett (utólag visszagondolva hülye ötlet volt, mert az új jobb volt). Majd ismét ellopták. Pech!

Szar érzés volt na! Ma olvastam, hogy a rendőrség több mint 150 feltehetőleg lopott bringát talált egy fazon lakásában, műhelyében. Igaz, hogy több százat ír a címben, aztán utána már csak 180-at említ. Aprócska szurkálódás tőlem. Én már csak a miheztartás végett írtam 150-et. De azért gratulálok nekik.

Meg a totalcaros Papp Tibornak is, hogy nem bírt megülni a seggén.

Szóval anno két részletben elloptak tőlünk hat bringát (igazából ötöt, de egyet kétszer) és ebből kettőre emlékszem biztosan.

A rendőrség által készített képeket megnéztem hátha meglátom egykori bringám, de szerintem már rég egy szeméttelepen végezte rozsdától marva a végső enyészet martalékaként. Persze nem is volt a képeken. Túl szép lett volna. Bár nem tudom mivel igazolnám a kb. 10-15 évvel korábban vett bringára a birtoklási jogot. Mivel kétlem, hogy meglenne még bármilyen papírja.

Aztán persze apám régi kék Mali vázát sem leltem fel. Pedig arra még igényt tartanánk, mert szép kis váz volt. Viszont ennél is felsejlik a picit korábban emlegetett sanyarú sors lehetősége.

Abba már bele sem gondoltam, hogy milyen gyorsan ütne meg a guta, ha ellopnák a bringám. Abba sem gondoltam bele, hogy hogyan igazolnám hogy az én tulajdonom, mert mindegyik vázat ismerőstől vettem papírok nélkül. Ergo, ha ellopják akkor baszhatom a nagy semmit. Szép kilátások…

Asszem be kell ruháznom egy rohadt izmos és épp emiatt drága lakatba, de valamit valamiért… mindjárt le is emgyek a pincébe megsimizni Csodacsigát és a félkész Tastotaurust (ma megjött hozzá a fék).

Vannak olyan esetek mikor eléggé összefolynak már a dolgok. Ma ezt átéltem munka közben. Egy papírra nyomtatott, de még régi tervrajzra kézzel berajzolt plusz érzékelőket kellett a régiek vezetékével mindennel együtt átrajzolnom gépre.

A gépen viszont az újonnan átépített tervrajz van csak meg. Vagyis a két alaprajz között kifejezetten nagy eltérések vannak. Ráadásul berajzoltam a régi rendszert és azt kezdtem el kibővíteni, de aki kézzel felírta a dolgokat az 1-2 helyen elbaszarintotta a számozást és sok esetben az sem tiszta, hogy a nyomvonal merre megy.

Az már nem is meglepetés, hogy az új tervrajz sem mindig egyértelmű. Én meg szívom a fogam és közben prbálom a dolgokat összepasszintani. Ma a feléig jutottam el, de már elegem lett belőle. Hétfőre készen kell vele lennem. Fincsi lesz…

Hétfőn levették a gipszem. Ez alig két és fél órámba került a fehérvári Szent György Kórházban. Nem kapkodták el az biztos. De amikor jöttem haza a parkolóba már úgy sántikáltam ki, hogy a mankót lazán a kezemben nyugtattam. Nem kellett már használni.

Picit bicegősen, de tudtam járni. Ugyan fura érzés volt ismét zoknit érezni a lábamon a gipsz helyett és a lábamat is kifejzetten könnyűnek éreztem a gipszem súlya nélkül.

Itthon egy zuhany és egy jó alapos lábmosás következett. Az elhalt szőrszálakat, bőrt, koszt lesikáltam magamról. A lábfejem ugyan még érzékeny, de nem vészes. A talpam tele lett bőrkeményedéssel, de ezt is túlélem.

A lábfejem messze nem tökéletes még. A mozgás eléggé korlátozott. Oldal irányba egyáltalán nem tudom még mozgatni. Illetve csak egy picit, de akkor meg nagyon fáj. Viszont a doki szerint nem kell aggódni, jó lesz az is. Egyszer majd biztosan.

Hétfő délután próbáltam a lakásban közlekedni és kifejezetten jól ment. Igaz estére izomlázam lett, de ez ennyi tétlenség után nem meglepő. Kedden szintén a lakásban korzóztam és ilyen rövid távon viszonylag bicegés mentesen tudtam járni.

Ma elsétáltam a könyvelőkhöz. Igaz piszkosul elfáradtam benne és a végére sajgott mindenem ami a jobb lábamban fellelhető, de jó volt végre kimozdulni. Figyeltem a járásom és amíg el nem fáradt a lábam picit döcögősen, de egészen tűrhetően ment a járás.

Szóval jól leszek, jó lesz a lábikóm is. csak bírjam kivárni és ne siettessem. Pedig már piszkosul vágyom rá, hogy legalább a rendes mozgása meglegyen. Még akkor is ha mondjuk nem focizhatok még egy jó darabig. Mondjuk azt tudom, hogy márciusig tuti nem rúgok labdába és akkor is csak abban az esetben ha már rendben lesz a lábam.

Viszont azt remélem, hogy januárban már kerékpárra ülhetek majd egy picit. Reméljük a legjobbakat.

Tegnap este lefeküdtem aludni, de gondoltam még tévézem egy picit. Elkezdtem zongorázni a tévékapcsolón és végül megakadtam a TV2-n. Ugyanis ott az egyik kedvencem ment, a Serenity.

A FireFly sorozat befejező, lezáró filmje. Annak a sorozatnak amit méltatlanul levett a műsorról a gyártó stúdió. Szóval ha már elkaptam meg is nézem. Persze a kereskedelmi csatornák az összes filmet ami jó vagy korán (délelőtt) amikor nincs otthon az ember vagy későn (éjjel) adja le amikor meg már alszik a néző.

Meg a Serenity simán megállja a helyét abban az esetben is, ha az ember nem látta a sorozatot. Miután vége lett a kedvencnek ismét zongoráztam. Az Extreme csatornán falmászásba futottam bele. Teljesen meglepő módon a női falmászás sokkalta érdekesebb mint a férfi.

Majd miután a női versenyt megszemléltem kikapcsoltam a tévét és inkább aludtam.

Mivel jó ember vagyok, nem haragszom azokra akiket megbántottam!

Péntek van és én a gipszem, meg a bokám miatt ismét itthon pihengetek. Átjött Ati, hogy dumáljunk egyet. Ittunk két sört, kijártunk cigizni az erkélyre. Ha már cigizni “kell” akkor az erkélyre járok. Ugyanis ott jó a kilátás. Na pont ettől a kilátástól fosztott meg a köd. Így eléggé magas páratartalom mellett dideregve szívtam el a cigit.

Szóval ittunk két sört. Szülők elhúztak ismerősökkel találkozni és ünnepelni. Tesóm beugrott fél órára a barátnőjével. Tesóm evett, én a nőjével társalogtam. Anita jó fej csaj. Viszont még pont abban a stádiumban tart az ismeretségünk amikor még bírnak az emberek. Kezdeti őrültségek, aztán rájönnek, hogy állandóan olyan őrült vagyok mint amilyen. Aztán ez van akinek bejön hosszútávon és van akinek nem.

Anita erősen érdeklődik az El Caminos terveim iránt. Valamint a jövőre tervezett túrázások is érdeklik. Ez nem baj, legalább lesz társaság és nem csak Atival ketten szenvedünk a biciklinken.

Szóval tesóm evett. Majd ittunk egy vodkát. Gondoltam ha már meg van bontva a Bostoni keringő, akkor fogyasszuk is néha. Aztán tesómék is elhúztak. Így itthon vagyok egyedül két sör és egy vodka után. Nem vagyok részeg, még ittasnak sem mondanám magam. Viszont Ati focizik, tesóm bulizik. Mindenki elvan valamerre. Csak én dekkolok itthon.

Inaktívan fetrengek a lakás különböző pontjain unalmamban. Hétfőn leveszik a gipszem. Ati meg már azzal jön, hogy akkor pénteken Vadászkűrt, aztán Vesztegzár. A bokámat meg úgysem fogom érezni ha eleget iszom. Viszont van 3000 Forintom dec. 10-ig. Abból túl nagy bulit nem lehet csapni ha még akarok némi pénzt is magamnál tudni. Meg friss bokával aligha leszek én még versenyképes.

Meg az sem biztos, hogy hétfőn gipsz nélkül hagyom el a kórházat. Majd kiderül, hogy mi lesz. Viszont a következő péntek piálását szerintem még nyugodtan ki fogom hagyni és itthon nyalogatom a sebeimet. Ugyanis inkább pihegjek rá egy picit, mint mehessek vissza a sürgősségire.